Századok – 1934

Szemle - 1831–1931. Jubileumi Emlékkönyv l. A budapesti növendékpapság 472

472 SZEMLE. és élvezi minden irodalmár. Forrásul, persze, a könyv legfeljebb csak írója érdekes egyéniségére szolgálhat, aki írói, művészi, rendezői hivatása mellett, egyszer mellesleg Magyarország külügyminisztere is volt. Halász Gábor. 1831—1931 Jubileumi Emlékkönyv. Kiadja : A budapesti növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája. Budapest, 1931. 8° 131 + 300 1. A budapesti „papnövelde" Magyar Egyházirodalmi Iskolája (eredetileg „Magyar Gyakorló Iskola") a múltban jelentős nemzeti és kulturális hivatást töltött be. Egyike volt azoknak a gócpontoknak, amelyek a nemzeti újjáébredés korában a magyar nyelv és nemzeti szellem művelését tűzték ki céljukul, hiszen keletkezéséhez is az első lökéseket Dayka Gábor, Guzmics Izidor, Czuczor Gergely adták. Amikor ez a célkitűzés a változott viszonyok következtében elveszítette a közvetlen aktualitását, az Iskola főiskolai színvonalú önképzőkörré vált. Kifelé irányuló főtevékenysége katolikus teológiai munkák, jórészt fordítások, kiadásában állott, ami az egyházi irodalom szolgálata mellett a fordítókra is kétségkívül haszonnal járt. Emellett megírták az Iskola történetének egyes szakaszait is. A százéves fennállás emlékére kiadott Emlékkönyv első részében az iskola nevezetesebb volt tagjaitól közöl megemlékezéseket és kisebb értekezéseket ; ezek közül általánosabb érdeklődésre tarthatnak számot Tóth Tihamér naplójegyzetei a kommunizmus napjaiból. A második rész az Iskola jelenlegi tagjaitól nyújt dolgozatokat. Örömmel látjuk, hogy a történeti tárgyúak vannak legnagyobb számmal ; ezek egyike az Iskola történetének még meg nem írt szakaszát tárgyalja 1909-től 1930-ig, azonban túlságos aprólékossággal. Miután ezeknek az értekezéseknek elsősorban az egyetemi tanulmányok módszerbeli eredményeit kell tiikröztetniök, azt várnánk, hogy a modern történeti módszer ismeretéről és alkalmazásának készségéről szolgáltatnak bizonyságot. Ebből a szempontból azonban csak bátortalan próbálkozásokat találunk. Úgy látszik, mintha inkább az előadás retorikai formájában találnának kielégülést s bár itt-ott ez is tehetséget sejtet, a szűkre szabott látókör és a tekintélyekre való túlságos támaszkodás nem emelheti ezeket a dolgozatokat a sikerültebb önképzőköri munkáknál magasabb színvonalra. A csinos kiállítású tekintélyes kötetet az Iskola eddigi kiadványaínak jegyzéke egészíti ki. Wiezián Dezső (Sopron). Emlékkönyv a sárospataki ref. főiskola fennállásának négyszázados ünnepéről. 1931. szept. 30 és okt. 1. Sárospatak, 1932. 8°. 329 1. A mai nehéz könyvkiadási viszonyok között az ember nagy örömmel nyúl az ilyen terjedelmes és biztató című könyv után. Joggal remélheti, hogy iskolatörténelmi irodalmunk gazdagodott egy maradandó értékű és tárgyát gondosan kimerítő művel, mely méltán reprezentálja a ritka jubileumot s a négyszázados ünnepet. Előlegezett örömünk azonban leplezhetetlen csalódássá, sőt bosszúsággá válik azonnal, amint a könyvbe tekintünk. Ez a vaskos munka mintájául szolgálhatna a feleslegesen kibocsátott könyveknek. Nem volt- rá szüksége sem a közönségnek, sem a jubiláló főiskolának. Hasznát más, mint a nyomda, amelynek munkát adott, nem vette és nem is veheti. Az emlékkönyvek komoly tanulmányokat, értékes cikkeket szoktak tartalmazni, amelyek vagy egyes emberek, vagy egyes intézmények, egyes események köré csoportosulnak, a szerint, hogy kinek, vagy minek kívánják emlékezetét szolgálni. Ezzel szemben emlékkönyvünk nem más, mint egy kínosan bőbeszédű jegyzőkönyv, amely elmeséli, hogy az ünnepséget előkészítő bizottság