Századok – 1934

Szemle - Sas Andor: Kis Lázár tündöklése és pusztulása. Ism.: Bakács István János 468

468 SZEMLE. komoly, de kellően át nem gondolt formában. Ennek a tervnek a sorsa sem lett más, mint a Lipót udvarában élő többi tervezgető javaslataié, fölelevenítése azonban nem volt felesleges, mert közvetlen bepillantást enged a kor gazdasági ideológiájába. V. könnyedén, ügyesen állította be Vogemont alakját a XVII—XVIII. századi kameralista mozgalmakba s ha sok újat nem is mond munkája, annyit mindenesetre elért, hogy a XVII. század közepétől kezdve a bécsi udvarban forgolódó tudós kalandorok és rajongó álmodozók típusát közelebb hozta hozzánk. Pleidell Ambrus. Sas Andor: Kis Lázár tündöklése és pusztulása. Egy zsidó üzletember élettörténete és sorsa Mária Terézia korában. Századunk, 1934. 1—13. 1. A XVIII. századi magyarországi zsidóság eddig ismeretlen egyéniségének pályáját ismerteti ez a rövid cikk. Hőse valószínűleg lengyel származású ; az 1730-as években mint lókereskedő, egészen kismérvű üzleteket bonyolít le. Azután bérleteket szerez a kincstári birtokokon, majd mint állami és hadiszállító lovat, dohányt, zsírt szállít : ami éppen a legjobban jövedelmez. Beférkőzik Grassalkovich kegyébe is. 1767-ben azonban egy haragosa feljelentésére vizsgálati fogságba vetik s minden vagyonát készpénzben 236.000 frt •—• elkobozzák. S. csak nagy vonalakban rajzolja Kis életpályáját s éppen azt : miként tudott fokról-fokra emelkedni, nem látjuk. Hasonlóképen adós marad a bukás okainak magyarázatával, mivel a kincstár állítólagos, több mint 110.000 forintos káráról nem ad bővebb felvilágosítást, noha a bécsi levéltárban felhasznált „Jud Simon Lazarisehe Akten" bizonyára tartalmaznak erre nézve adatokat. Bakács István János. Loserth. Johann: Das Ende der mährischen Wiedertäufer in Ungarn und Siebenbürgen. Ein Beitrag zur Geschichte der Toleranz vmter Maria Theresia und Joseph II. (Zeitschrift des deutschen Vereins für die Geschichte Mährens und Schlesiens. 32. évf. 41—55. 1.) L. Johannes Waldnernek, az eseményeket maga is végigszenvedett írónak eddig ismeretlen feljegyzései alapján vázolja a Karinthiából Mária Terézia alatt 1755-ben Erdélybe transmigrált protestáns családok szomorú történetét. Itt Alvincen megismerkedtek a Bethlen Gábor által odatelepített morva újrakeresztelkedők (Huterische Brüder) tanaival, ezeket átvették és így lettek ők is evangélikusokból újrakeresztelkedők. De ezzel csak súlyosbították amúgy is nehéz helyzetüket és az üldöztetések elől kénytelenek menekülni. 1767-ben elindulnak Erdélyből és sok viszontagság után végre is Oroszországban találnak új hazát. Waldner szüleivel szintén 1755-ben vándorolt ki, körülbelül öt éves korában. Nagy figyelmet érdemelnek feljegyzései, mert értékes adalékokat szolgáltatnak Mária Terézia és II. József vallásügyi politikájához. Igen hasznos lenne, ha L. e birtokában levő feljegyzéseket teljes szövegükben közzétenné. IIa Bálint. Gönczi Magdolna: Az árvaházak kialakulása Mária Terézia korában. Budapest, 1933. 8°. 45 1. Az emberbaráti tevékenység hazánkban csak a XVIII. század folyamán kezd egyszerű formáiból intézményekké szerveződni. Az árvaházak alapításának gyakran jelentéktelennek látszó adataiból igyekszik felfedni a szerző a kor jótékonykodásainak szellemi indítékait, melyek nyomán a kisszerű kísérletezések az országos rendezés tervéig jutottak el. Az első impulzusokat a modern kor követelményeinek megfelelőbb berendezések életrehívására a pietizmus adta meg. Bármily kecsegtető August Hermann Francke gyorsan fejlődő hallei pietista intézményeinek