Századok – 1934
Szemle - Vácz Elemér: Duna–Odera csatornaterv a XVII–XVIII. század fordulóján. Ism.: Pleidell Ambrus 467
SZEMLE. 407 ségről szól. Ez a rész Erasmus hatása alatt készült. Bizonyos eredeti hanggal, öntudatos színnel tolmácsolja Erasmusnak pacifista eszményeit. T. tanulmánya találóan jelöli meg Magyari helyét a magyar szellemi fejlődés és annak európai vonatkozásai történetében. Tóth László. Drasenovich Mária: Zrínyi Miklós könyvjegyzetei. Pécs, 1934. 8°. 78 1. A Zrínyi-könyvtár sorsa egyike tudományos életünk legszomorúbb fejezeteinek. A legjobb akarattal sem lehet mentséget taíálni arra, hogy „honunk nagyjainak" leglángolóbb imádata idején Zrínyi-Miklós könyvtára — kéziratokkal és széljegyzetekkel ! — könnyen megszerezhető kincsként hevert közgyűjteményeink előtt s ez a kincs előbb egy bécsi antikváriushoz, majd Zágrábba került. Az pedig örök rejtély marad, hogy a forráspublikációk leglázasabb szakában sem jutott senkinek eszébe, hogy Zrínyi széljegyzeteit közzétegye. Sajnos, alig mondhatjuk, amit a szerző állít, hogy „a terjedelmes Zrínyi-irodalom e kérdésben érezte a hiányt". Kardos Tibor az első, aki sürgeti kiadásukat. (A szerző által is idézett helyen : Zrínyi a költő a XVII. század világában. Bp. 1932. 10. 1.) Most végre előttünk állanak. Dicséret illeti meg a szerzőt, hogy hozzáférhetővé tette őket. Pontos ellenőrző kritikát természetesen csak az eredeti szöveggel való összehasonlítás tehetne lehetővé, ám az a benyomásunk, hogy a közlés alapos filológiai lelkiismerettel és gonddal történt. És sokkal előnyösebb színben mutatkoznék a szerző, ha ezzel be is fejezte volna munkáját, — bár akkor, természetesen, nem lett volna elegendő doktori értekezésül, amelynek készült . Mindenekelőtt már ott hibázik, hogy a széljegyzeteket nem úgy adja, amint az egyes könyvekben egymásután következnek, feltüntetvén, hogy milyen chronológiai viszonyban állanak egymással, már ahol errenézve valami magállapítható, hanem „egy-egy érdeklődési kört tanúsító jegyzeteket foglal közös csoportba". Ez az öt csoport amúgysem mutat valami rendszert. A bevezetés kissé kezdetleges kísérlet, sok téves állítással vegyes forgácsok a szerző olvasmányaiból ötletszerűen feltálalva. Jó példa arra, hogy milyen szegényessé és valóban ellenszenvessé válnak a história újabb módszere és eredményei avatatlan kezekben. Négy oldalon „világnézeti elemek"-et sorjázni el : merész vállalkozás. Ahhoz a barokkról is többet kellene tudni, mint Weisbach agyoncitált könyvét, melynek megjelenése óta bizony történt egy és más e kor vizsgálata terén. A dolgozatot, mint alkalmat használva fel, felhívjuk a figyelmet arra, milyen veszedelmes a modern historikus módszer jóhírneve szempontjából, ha valódi tudósok komoly kutató munkával és átéléssel nyert eleven élettől duzzadó szemléletei üres frázisokként ós félreértve visszhangzanak gyengébbek ajkain. Joó Tibor. Vácz Elemér: Duna—Odera csatornaterv a XVII—XVIIT. század fordulóján. Budapest, 1932. 8°. 38 1. Az osztrák merkantilizmus történetéhez nyújt értékes adalékot ez a kis dolgozat. A magyar gazdaságtörténetet csak annyiban érdekli, hogy a terv megvalósulása esetén, ha a Fekete-tengert a Duna—Odera-csatorna megépítésével sikerült volna a Balti-tengerrel összekötni, nemcsak a magyar terményeket, így bort, sót és gabonát lehetett volna külföldi piacokon versenyképesen elhelyezni, hanem kereskedőinknek más kereskedelmi ágakban is szerepet lehetett volna biztosítani. A csatorna tervét, amely már régebbtől kísértett a bécsi udvar gazdaságpolitikájában, a XVII. század végén a Lipót császár környezetében élő kalandorok egyike, a lotharingiai származású Vogemont Lothár vetette fel 30*
