Századok – 1934

Szemle - Turóczi-Trostler József: Az országokban való sok romlásoknak okairól. Ism.: Tóth László 466

466 SZEMLE. jogot adott volna. A harmincad nemcsak a középkorban, hanem az újkorban is, mindvégig regale maradt. Másutt azt olvassuk, hogy „a régi vám- és harmincadhelyeken befolyt jövedelem kevésnek bizonyult. A tiltott úton lebonyolított áruforgalom elősegítette az amúgy is elharapódzott csempészetet. E visszás helyzet megakadályozása céljából a király 1402-ben Nagyszombat, Pozsony és Sopron városokat árumegállítójoggal ruházta fel." A valóságban Zsigmondnak ez az intézkedése nem a vámjövedelmek pillanatnyi fokozásával, még kevésbbé a csempészet megakadályozásával, hanem nagy kereskedelmi koncepcióval állott kapcsolatban. Az ilyen és hasonló megállapítások természetesen sok téves következtetést eredményeznek. Nem hallgathatjuk el, hogy a munka olvasása közben gyakran ismerős sorokkal, sőt oldalakkal találkoztunk, amelyeknek azonban sokszor csak egy része vonatkozik a magyar vámügyre, míg az idézet további felét vagy harmadát bizonyára csak azért másolta be munkájába a szerző, mert érdekesnek vagy szépnek találta. Pleidell Ambrus. Bascapè, Giacomo C.: Le condizioni delFUngheria nel 1584 secondo una relatione di Antonio Possevino. L'Europa Orientale, 1934. 17—33. I. Possevino újabban előkerült kódexéről beszámoltunk már a Századokban. (1932. 455. 1.) B. most kiegészítésül közzéteszi a milánói Ambrosiana-könyvtárból Possevinonak Vercelli püspökéhez, Bonomihoz — ekkor pápai nuncius a császári udvarban — írt hoszszabb tájékoztató jelentését a felsőmagyarországi politikai, kultúrális és különösen vallási állapotokról. A tudós pápai diplomata felhívja a nuncius figyelmét, mennyire fontos volna, hogy megbízható kezekben legyen a magyarországi császári hadsereg fővezéri ate Miksa főherceget ő ilyennek ismeri. Figyelme különben legnagyobbrészt a vallási csatákra rögződik. A társadalmi állapotokra vonatkozólag érdekes az a megállapítása, hogy a gazdagabb nemesség a török előnyomulásával jobbára Ausztria és Csehország felé húzódott el s így a töröktől meg nem szállt területen csupa egyszerű, földet művelő népet látni, mintha kizárólag ők alkotnák a magyar királyságot. Szól a császárok germanizáló törekvéseiről is. Leírásai színes, élénk képet adnak nemcsak a vezérek belső torzsalkodásairól, nemesek, főpapok lelki világáról, hanem szerzője pompás megfigyelőképességéről is. Szőke Mihály (Szeged). Turóczi-Trostler József : Az országokban való sok romlásoknak okairól. (Minerva Könyvtár. 32. sz.) Budapest, 1930. 8°. 21 1. Beöthy Zsolt túlméretezte Magyari István alakját, amidőn a protestáns kor legjelentékenyebb prózaírójának mondja, akinek munkája „megoldja Pázmány magyar nyelvét, előkészíti Zrínyit s leghatásosabban juttatja kifejezésre a protestáns-katholikus ellentét gondolatát." T. most Magyari eredetiségének problémáját vetve fel, megállapítja munkájának külföldi előzőit és forrásait. Eszerint Magyari könyvének alaphangulatát a török veszély tradicionális európai irodalmából meríti, amelynek mottója, hogy a török veszedelem bűnhődés a keresztény nemzetek bűnei miatt. Főforrása pedig Aventinusnak az a röpirata, amelyet valószínűleg Mohács idején írt és 1529-ben átdolgozott, de nyomtatásban csak 1563-ban jelent meg több más, a török veszedelemre vonatkozó irattal együtt. T. meggyőzően bizonyítja, hogy Magyari nemcsak munkájának szerkezetét vette Aventinustól, hanem ennek röpiratát hol kivonatosan, hol szószerint fordítva dolgozta fel. Magyari egy fejezete azonban feltűnően elüt a reformáció és a barokk gondolatvilágától és pedig az, amely a békés-