Századok – 1934

Történeti irodalom - Sagnac; Philippe l. Lefebvre; George 461

TÖRTÉNETI IRODALOM. 461 munkájuk nem mechanizálódott fölöslegesen, szerepük jelentősége elismerést kívánt. A polgári származásúak nemesítése elejétől gyakori, a XVII. századtól a titkároknál már rendszeres. Kegyajándékok, birtokadományok, magasabb nemességre való emelések egyeseket nagy osztrák arisztokrata családok őseivé tettek. A XVI. században még egyetlen alkancellár sem gróf vagy Freiherr : a XVII.-ben már csaknem mind gróf, a XVIIT.-ban már mind az, sőt Fürst is van közöttük. A hivatalnokság feudalizálódásának veszélye fenyegetett volna, ha az ügyek nem lettek volna már urai az embereknek, fgy azonban megvolt a jó oldala is e jelenségnek, amely szintén általános európai : a nemességtől átvette tekintélyszerepét a hivatalnokság, de általában az intellektuális rétegek is ; biztosította önálló súlyukat akár az uralkodói, akár másféle, kiváltképen gazdasági hatalmak önkényével szemben : a kései antik, vagy a török hivatalnokság szinte rabszolgarétegnek számítódott uralkodójával vagy más gazdájával szemben. Hasonló nagyarányú vizsgálatok Európa egyes hivatalnoktestületeiről módot nyújtanak majd összefoglaló fejlődéstörténeti elgondolásokra, s ezzel az okcidentális kultúrfejlődés egyik legfontosabb kérdésének tisztázására. A magyar hivatalnokság történetének, szélső helyzetünknél fogva, jelentős szerepe lehet az összehasonlító vizsgálatban, és ezért is különös örömmel üdvözöljük G. nagyszabású példamutatását. Hajnal István. Lefebvre, George; Guyot, Raymond; Sagnac, Philippe: La révolution française. (Peuples et Civilisations XIII. к.) Paris, 1930. Librairie Félix Alcan. 8°. 577 1. Három egyetemi tanár dolgozta fel annak a tíz esztendőnek (1789—1799) történetét, amely Franciaországot átalakítva, új európai fejlődés alapjait rakta le. Vüágrészek, kormányok és népek helyzetét a forradalom előestéjén, az ancien régime bukását, a koalíció megalakulását és a forradalmi Franciaországgal 1795-ig terjedő küzdelmeit a strassburgi egyetem tanára, Lefebvre, az őt jellemző élénk előadási modorban és szenvedélyességgel tárgyalja. Előadásának új színt ad a gazdasági kérdések állandó szemmeltartása ; ezzel a politikai, társadalmi és hadi események, diplomáciai tárgyalások is élesebb megvilágításba kerülnek. L. azonban nem tart kellő mértéket a történelmi tényezők értékelésében. A történelmi materializmus felé hajló szemlélet sajnálatos egyoldalúságra ragadtatja. A gazdasági erők mindent elöntenek előadásában s az események egyetlen magyarázatát szolgáltatják. A francia társadalom széthulló keretei között az őrlő erők egyik legerősebbje, az alsó társadalmi osztályok nagyobb anyagi jólétre való törekvése tagadhatatlan ugyan, L. azonban ennek a feszítőerőnek egyforma hatást tulajdonít minden egyes államban ; ez egyoldalú történetszemléletének következménye. Többhelyütt egyenesen az osztályharc megnyilvánulását keresi a különböző társadalmi csoportok politikai törekvéseiben. A paraszt