Századok – 1934

Történeti irodalom - Roth; Stephan Ludwig: Gesammelte Schriften und Briefe. Aus dem Nachlass herausgegeben von Otto Folberth. Ism.: Pukánszky Béla 435

TÖRTÉNETI IRODALOM. 435 paraszt elmaradottságára mutat. A gazdasági életben is törvények uralkodnak s a haladásnak nemcsak lelki, hanem anyagi elő­feltételei is (pl. fogyasztópiac) vannak. Különös, hogy a magyar paraszt kaszálás-, nyomtatásrendszerében is csak a lustaság indítómotívumait látja a szerző. (Azért dolgozik gyorsabb ered­ményhez juttató módon, mert így több ideje jut a henyélésre!) A gazdasági élet ugyanis törvényszerűen halad a minél kisebb erővel minél nagyobb eredményt biztosító, tehát racionálisabb munkaeszközök és munkarendszerek felé ; ezzel a meggondolással a magyar paraszt kaszálás-, nyomtatásrendszerében a sarló-, kézicséplésrendszerrel szemben a fejlődés egy magasabb fokát kell felismernünk. Végül talán nem feleslegesen mutathatunk rá a munka egy olyan tulajdonságára, amely inkább hátrányára, mint hasznára válik. A tárgytól elkanyarodó kitérésekre, epizódszerű probléma­kísérletekre gondolunk. Az ilyen rövid kitérések aligha alkalmasak elvi jelentőségű kérdések, vagy éppen kérdéskomplexumok meg­nyugtató megoldására. A szerző pl. nem elégszik meg a gödöllői uradalom községeiben dívó földközösség kitűnő leírásával, hanem megkísérli a magyar földközösség kérdésének eldöntését is. Kialakulását a török hódoltságra szeretné visszavezetni s a döntő hatómotívumot a faluk közös szolgáltatásaiban ismeri fel. Messze vinne az elmélet megvitatása, de az okoskodás bizonytalan alap­jaira egy példával is rámutathatunk. W. nem ismeri el a falubeli szabad foglalásban a földközösség elvét, „uratlan" területről beszél, melyen a foglalók birtokjogot szereznek. „Uratlan" terület­ről azonban nem lehet szó, mert ezen a területen nem akárki (pl. a szomszéd falu !), hanem csak a közösség tagja tehet foglalást. Ez a föld tehát nem „res nullius", hanem „res communis", melyen a közösség joga él s rajta a foglalás után is megmarad, minthogy a fejlődés további során ez a közösségi jog váltja át a földet fel­osztásos rendszerbe. Tagányi eljárása tehát éppen ezen a ponton megtámadhatatlan ; egyébként e példa amellett is szól, hogy a földközösségben gazdaságiak mellett társadalmi és jogi elemek is működnek s gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak, mint ameddig W. rövid kitérésében eljutott. A messzebbeső problémák zsúfo­lása tehát nemcsak szükségtelenül, hanem esetleg tévedésekkel is megterheli a szerkezetet s A. Daudet szellemes mondását jut­tatja eszünkbe : „Az első mű mindig túlságosan bő, melybe szerző belezsúfolja összes tartogatott eszméit, véleményeit, amelyek úgy szoronganak, mint a víz a zsilipen s amely gyakran legdúsabb, ha nem is a legjobb műve az írónak." Végeredményben tehát ez a megfigyelésünk is csak fokozza a W. történetírói indu­lása által joggal felkeltett várakozásokat. Szabó István. llotlij Stephan Ludwig: Gesammelte Schritten und Briefe. Aus dem Nachlass herausgegeben von Otto FoJberth, I—II. k. Kron­stadt, 1927—28. Klingsor Verlag. III—IV. k. Hermannstadt, 1930—33. Verlag der Krafft et Drotleff A. G. 8° 333, 335, 345, 439 1. 29*

Next

/
Thumbnails
Contents