Századok – 1934

Történeti irodalom - Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. I. k. V. Márton pápa. Ism.: Tóth László 426

428 TÖRTÉNETI IRODALOM. 428 pótol az egyébként terjedelmes index. A szövegközlés és az anyag feldolgozása közti aránytalanság a szervi baja L. publikációjának. Három éve már, hogy L. kötete megjelent s azóta, bár a következő kötet anyaga sajtókészen áll, nem jött a folytatása. A rendkívül becses adatok gazdagsága miatt kívánatos volna, hogy a publikáció, az első kötet gyarlóságaitól menten, mielőbb folytatható legyen. Más kérdés, s ez már elvi probléma, amelynek felvetésére L. kötete is késztet sok más, a Vatikánból származó részletpublikáció mellett, hogy nem érkezett-e már el a vatikáni, általában az egyetemes európai értékű történeti forráspublikációk intézményes megszervezésének az ideje. Több, mint félévszázada, hogy XIII. Leó pápa megnyitotta a vatikáni archívumokat a történeti kutatás számára s ezzel a keresztény országok közép-és újkori történetének szinte kimeríthetetlen forrását tette szabaddá. Azóta a legkülönbözőbb nemzetbeli tudósoknak egész légiója dolgozott e levéltárakban s munkájuk eredménye ma már valóságos könyvtár, amelyben pusztán a tájékozódás is hosszabb ideig tart s nem mindennapi nehézségekkel jár. Arról azonban még csak szó sem lehet, hogy ezek a kutatások bármilyen szempontból, vagy bármelyik nemzet részére már le volnának zárva ; ellenkezőleg, a teljesen elütő módszerek szerint készült publikációk sok esetben inkább megnehezítik, mint elősegítik a tájékozódást s ezért sok felesleges munkának az okozói is. Legfőbb ideje volna tehát a szétágazó erőket eredményes munkára egyesíteni. A feldolgozás és közlés módszereit pontosan megállapítva, pápák szerint — mint például V. Kelemen és avignoni utódai okleveleinek kiadása történt és történik a francia intézet gondozásában — kellene az anyagot felosztani a római Történeti Intézetek, illetőleg a munkából részt kérő tudományos testületek között. így évtizedek munkája után, amelyet szellemi és anyagi létfeltételeiben megszervezni a Szellemi Együttműködés Történeti Bizottságának kétségtelenül egyik legszebb feladata volna, az egyetemes történeti kutatás számára hiánytalanul rendelkezésre állana a Vaticana középkori okleveles anyaga, illetőleg bizonyos mértékig a pápaság középkori történetének lehetőségig teljes oklevéltára. Nem kétséges, hogy ebből a vállalkozásból, amelynek szükségessége felől folytak eszmecserék úgy a vatikáni és az olasz, mint a külföldi tudományos körökben, a Római Magyar Történeti Intézet is kivenné a maga részét és ezzel hosszú időre terjedő programmot kapna tagjai és egyáltalán munkássága számára. De addig is, amíg ilyen nagyszabású programmok ideje elérkezik, kívánatos volna, amennyiben az egyéni kutatásoknak a magyar történetkutatás mai helyzetében rendkívül fontos előmozdításán kívül az Intézet, a jelenlegihez hasonlóan, nagyobb önálló munkálatokat is végeztetni kíván, az Intézet tevékenységét úgy irányítani, hogy az eddigi, erősen tallózásszerű munkálatok kiáltó hiányai egészíttessenek ki. Legalább a Monumenta Vaticana Hungáriáé középkori sorozatát kellene befejezéshez juttatni, ha nem is a régiekhez