Századok – 1934
32 PLEIDELL AMBRirS. hatta meg, amikor azok a vásártéren ütötték fel sátraikat, a városháza építésekor kénytelen volt feladni. A káptalan ugyanis — teljes joggal — attól félt, hogy a királyi város házában székelő városi urak nem fogják respektálni a káptalan jogait és iurisdictióját s 1284-ben csak azzal a feltétellel adta át a szükséges telket és engedte meg a piacon a városháza építését, ha a királyi város megígéri, hogy a káptalan az egész városban, a királyi város területén is, mindenütt szedheti a vámot s a vámolást a város sem a vásártéren, sem a királyi város területén nem fogja akadályozni,1 sőt a káptalan vámszedőit, amikor azok kérik, támogatni is fogja. Ennek a helyzetnek a súlyát a királyi városnak naprólnapra inkább kellett éreznie s mivel más kivezető utat nem talált, kísérletet tett arra, hogy a városi terhek egy részét a káptalani város polgáraira áthárítsa. Ez természetesen csak úgy volt elérhető, ha a káptalani város külön iurisdictiója megszűnik és ,az teljesen a királyi városhoz csatoltatik. Jogalapot ehhez a királyi város persze nem találhatott, megpróbálta hát keresztülvinni erőszakkal. A királyi város az adókat a városi árkon belül lakó érseki és káptalani polgárokra is kivetette s azoknak, akik azt megfizetni vonakodtak, betört a házaikba és adó fejében ingóságaikat lefoglalta.2 Ugyanekkor kényszerítette természetesen a királyi város az árkon belül lakó káptalani polgárokat a királyi város iurisdictiójának az elismerésére is.3 A városnak ez a lépése természetesen mindkét részről nyilt erőszakoskodásra, véres összeütközésekre vezetett, melynek folyamán a királyi város polgárait az érsek egyházi átokkal is sújtotta. A királyi város makacs ellenállás után kénytelen volt mégis meghátrálni és elismerni, hogy az esztergomi érseknek és káptalanának, valamint a Szent Tamás-káptalannak a város árkain belül élő jobbágyai és censust fizető népei felett mindig az érsek. 1 quia timebant, ne per hoc in ipso tributo dampnum paterentur ; ijdeo nos eidem capitulo assumpsimus test.imonio presentium, ut tributarij eiusdem capituli predictum tributum ab omnibus mercatoribus, tarn nostris, quam forensibus, ubicumque uolunt, siue in porta, sive in vico nostro, siue in camerijs, siue foro, liberam habeant facultatem . . . Mon. eccl. Strig. II. 181. 1. 2 super populos siue iobagiones eiusdem domini archyepiscopi et capituli sui, ac eiusdem ecclesie sancti Thome exaccionem et collectam fecissent, fractis hostys domorum et captis pignoribus eorundem, qui collectam per ipsos uillieum et ciues per solam facti potenciám terrieraria et factuosa presumptione uiolenter indictaro, sicut de iure debebant, soluere renuebant . . . Mon. eccl. Strigon. II. 354 kk. 1 3 predictos iobagiones ipsorum, videlicet intra fossatum Strigoniense constitutos, astare suo iudicio compellentes ... U. o.
