Századok – 1934
24 FliEIDELL AMBRUS. 1256-ban visszaengedte őket a királyi város területére,1 a romok felépítésénél csak annyiban voltak figyelemmel a város korábbi topográfiájára, amennyiben az nekik saját építkezéseik szempontjából előnyös volt. Bizonyosra vehető azonban, hogy a városban lakó népelemek területi és — ha szabad itt ezt a kifejezést használni — közjogi viszonyai a tatárjárás után sem változtak. Ha tehát a IV. Béla kora előtt fennállott Esztergomra, esetleg annak eredetére, a tatárjárás utáni időkből elég szép számmal ránk maradt adatokból akarunk következtetéseket levonni, mint állandó jellegű tényezőt, a város területén lakó népek egymáshoz való viszonyát kell vizsgálat alá vonnunk. Ez annál eredményesebb lehet, mert a kutatásba bevonhatunk olyan városokat is, amelyek topográfiái viszonyairól úgyszólván semmit sem tudunk. Vizsgálódásunk alapjául Esztergomot fogjuk választani, mert legrégibb városaink közül erre vonatkozólag maradt ránk a legtöbb adat. Hogy azonban az oklevelek sokszor homályos szavainak annál könnyebben adhassunk tartalmat, vessünk előbb egy pillantást Győr városára, amelyről már láttuk, hogy fejlődése Esztergoméval és a városalapításokat megelőzőleg fennállott más városokéval legalább annyiban azonos, hogy a király ezt a várost is áthelyezte a várba. A város 1271. évi szabadalomlevele2 szerint Győr lakosságának a gerincét a győri hospesek képezték. Az oklevél szavaiból, hogy tudniillik a király győri hospeseit áttelepíti a győri várba és hogy azok ott továbbra is meg fognak maradni ugyanabban a szabadságban, amelyben a fehérvári királyi hospesek és civisek élnek3 nyilván következik, hogy a győri hospesek valahol ott, a győri vártól nem messze, teljes városi szabadságot élveztek már a szóbanforgó áttelepítés, illetve szabadalomlevél kelte előtt is. Eredetüket egyelőre nem vizsgáljuk, sietünk azonban az előbbiekhez hozzátenni, hogy szorosan ezek közelében, az oklevél szerint közöttük,4 a győri és szolgagyőri várhoz tartozó várnépek, továbbá királyi tárnokok, az ispotályosok szolgálónépei és más hasonló népelemek is éltek, akiket most a király a városi polgárok közé * 1 Mon. eccl. Strigon. I. 439—441. 1. 2 Fejér V. 1. 146—149. 1. 3 placuisse nobis et placet, hospites nostros de Jaurino ad Castrum transferre Jauriense, permansuros de cetero in ipso castro in ilia et eadem libertate, qua ciues et hospites nostri Albenses gratulentur . . . 4 inter ipsos hospites nostros.
