Századok – 1934

A .MAGYAK VÁROSTÖRTÉNET ELSŐ FEJEZETE. 23 tudomású volt már harmadfélszáz évvel előbb, IV. Béla király korában is.1

Akkor, amikor a városalapítások Magyarországon éppen csak megkezdődtek. II. A magyar városok eredetének kutatója vizsgálódásai során rendkívüli nehézségekbe ütközik. Tatár és török, német és magyar seregek dúlták, rombolták végig a magyar városok legtöbbjét, kő kövön nem maradt bennük egy-egy ostrom után, úgy, hogy a IV. Béla kora előtt már fennállott városaink eredetére sem mai, sem pedig XVIII—XIX. századi topográfiájuk alapján nem lehet következtetést vonni. Az oklevelekben egyik-másik városra, így Budára. Pozsonyra, Esztergomra vonatkozólag elszórtan ránkmaradt adatok pedig szintén nem elegendők ahhoz, hogy belőlük az illető városnak határozott topográfiáját rekonstruálhassuk. Éppen Esztergomról tudjuk, hogy a város és lakosságának nagy része a bosszúszomjas tatár hordáknak esett áldozatul s a pusztulás annál nagyobb lehetett, mert a polgároktól elkeseredett utcai harc árán kellett a várost meghódítani.2 Valószínű tehát, hogy a tatárjárás után kétségtelenül nem nagy számmal megmaradt polgárság3

és a „latin földről" bevándorolt vendégek, amikor IV. Béla a sikertelen várba telepítés után 1 Ex tenore praedictarum literarum olim domini Belae pro parte civium, hospitum et incolarum civitatum Albensis, Budensis,. Pestliiensis et Strigoniensis dabatur intelligi . . . pro temporibus antelati sanctissimi regis Stephani, prolit idem rex pius Bela litteris suis praedictis mediantibus profitebatur, civitates ipsas consequenterque populos et hospites, ас cives et incolas earumdem ab omni exactione seu solutione tributaria exemptes atque libertatos fuisse et esse, assertive recitando, huiusmodi libertates, exemptiones ipsis civitatibus et earum incolis non per suam maiestatem (id est : Belam) datas, sed per praedictum sanctissimum primum regem Hungáriáé datas et concessas ; per ipsum dominum Belam regem, cum eaedem libertates ipsorum civitatum eidem domino Belae regi fuissent notoriae, propter amissionem et combustionem privilegiarum eorum per insultus Tartarorum causaliter amissorum, temporibus successivis diversisque annis tantummodo renovatas extitisse. Wenzel G. : Budai regeszták. Magyar Történelmi Tár, I. (1855.) 83—84. 1. és Árpádkori új okmt. XI. 11. 1. 2 Rogerius : Carmen irfiserabile. Florianus, M. : Históriáé Hungaricae fontes domestici. Pécs, 1884., 82-—83. 1. 3 residuum populi de civitate Strigon., qui deo auxiliante eorum (t. i. Thartarorum) manus euaserant, — mondja róluk IV. Béla 1249 március 15-én kiadott oklevelében. Mon. eccl. Strigon. I. 375. 1. — Rogerius szerint •: non credo, . . . quod quindecim tie tota remanservait, civitate, qui non fuissent tarn intus, quam extra omnes nequiter interfecti. Florianus i. m. 83. 1.