Századok – 1934

22 FliEIDELL AMBRUS. tudjuk, hogy éppen úgy gyéren lakott vagy éppen lakatlan határmenti földet kaptak, mint a szepesi szászok,1

és végeredményben az erdélyi szászságot is, az egész tömeget — mint Pauler mondja — amely az Olt jobbpartján letelepedett, parasztoknak tekinthetjük.2

Azok voltak az erdélyi szászok még az Andreanum idején is, amely egy szóval sem árulja el. hogy a szász földön városok lennének, sőt éppen az, hogy a végén, talán utólagos kérelemre teszi hozzá szabadalmaikhoz a király a vámmentességet és engedi meg a vámmentes vásártartást, arra enged következtetni, hogy csak az időben kezdett ott a városi fejlődés kibontakozni, városi kultúráról azonban ekkor a szász földön még szó sem lehet. Az Árpád-kori német telepesek harmadik, az előbbiekhez képest csak nyelvszigetnek tekinthető csoportja, amely Szatmár környékén és a Szamos mentén talált új hazát magának, még kevésbbé állhatott városi népelemekből. Hiszen, mint arra Karácsonyi János rámutatott, Szatmár környékén csak a XII. század közepén, a Boris elleni harcokkal kapcsolatban tolták előre a gyepüket annyira, hogy ott földműveléssel foglalkozó lakosság nyugodtan megtelepedhetett.3 Teljesen alap nélkül állítja tehát Karácsonyi azt, hogy ezeknek a tömegesen bevándorló flamandoknak egy részét Esztergom és Pécs városokban,4

továbbá Szerém megyében telepítették le királyaink. Nyilvánvaló, hogy ezek a földművelő telepesek a szóbanforgó magyar városokat nem alapíthatták, már csak azért sem, mert beköltözésükkor azok már fennállottak. A IV. Béla korát megelőző időből ismert magyar városoknak és így az egész magyar városi intézménynek az eredetét tehát a városalapításoktól függetlenül meszszebb kell keresnünk. Hogy hol, arra nézve egy 1496-ban kelt nádori ítéletlevél ad némi útbaigazítást. Ebben Szapolyai István nádor az előtte felmutatott — IV. Bélától származó — oklevelek alapján megállapítja, hogy Székesfehérvárt, Budát, Pestet és Esztergomot, illetve polgáraikat még Szent István király mentette fel mindennemű vám fizetése alól és ez köz-3 Zimmermann—Werner I. 2—4. 1. 2 Pauler i. m. I. 255—256. 1. 3 Karácsonyi J. : Szatmár város eredete. Klebelsberg-Emlékkönyv. Budapest, 1925., 221. 1. 4 „Városok körül" kifejezést használ, de „városokban" kifejezést ért rajta, ami a mondat másik részéből következik. A megállapítás alapja az, hogy úgy Esztergomban, mint Pécsett ,,latin"-nak nevezett lakosságot találunk, mint ahogy Szerémmegyében is. A „városok körül" óvatos kifejezés rendkívül jellemző bizonytalanságára.