Századok – 1934
A .MAGYAK VÁROSTÖRTÉNET ELSŐ FEJEZETE. 21 ben. Az ekkor tömegesen érkezett bevándorlók egyik nagy tömbjéről, a szepesi szászokról tudjuk ugyanis, hogy azok még a XIII. század végén is egyszerű földművelő emberek voltak,1 akiket Géza király nyilvánvalóan erdőírtás és a határ megerősítése céljából telepített le a szepesi várhoz tartozó királyi birtokokon. Kétséget kizáróan igazolja ezt V. Istvántól 1271-ben hadi érdemekért2 kapott kiváltságlevelük, amelyben korlátlan erdőírtásra, továbbá szabad érckeresésre és bányaművelésre kaptak engedélyt.3 A városi polgárok tipikus kiváltságairól, vámmentességről és hasonlókról szó sincs ebben az oklevélben, mert nyilván ők maguk sem kértek ilyesmit. A szepesi szászok tehát nem városi kultúrájú emberek, hanem földművelők és bányászok voltak s valóban, Lőcse volt ekkor az egyetlen városi jellegű hely az egész Szepességben.4 Körülbelül így látja ezt egy német kutató, Kurt Eckert is, aki azt írja, hogy amíg a felső- és alsómagyarországi német telepeket az ottani természeti kincsek hozták létre, addig a Pozsony-vidéki és felsőszepesi német telepek mezőgazdasági alapítások s a városi jellegű települések is legfeljebb olyan iparágakkal kapcsolatosak, amelyek csak a mezőgazdaságra támaszkodva űzhetők.5 Hogy a szepesi német telepesek nem városi kultúrájú emberek voltak, hanem földművelők, a legplasztikusabban az igazolja, hogy nem valami városi jogot, hanem országos jogot, a szász tükröt hozták magukkal, amely azután a szepesi városi kultúra kifejlődésével városi joggá alakult.6 Teljesen egyeznek ezekkel Tagányi Károlynak a nyitramegyei német telepek eredetéről való megállapításai.7 Nem volt más a helyzet a Géza-korabeli telepesek másik nagy tömbjénél, az erdélyi szászságnál sem. Ezeknek első csoportjáról, a Szeben környékén letelepített flamandokról 1 homines sunt simplices, agriculturis et laboribus intenti . . . 2 Et quia crebrius in conflictibus nostris sanguinem suum uberius effuderunt nostrae maiestatis regiae in conspectu . . . 3 Michnay—Lichner i. m. 237—238. 1. 4 Demkó K. : A szepesi jog. (Értekezések a tört. tud. köréből. XV.) 1893. 6 kk. 1., Pauler Gy. : A magyar nemzet története az Árpádházi királyok korában. II. kiadás. Budapest, 1899., I. 342., II. 201. 1. 5 Eckert, К. : Die deutschen Siedlungen in der Slovakei. Karpathenland, I. (1928.), 5. 1. — Der Bergbau ist für die Entstehung dieser deutschen Sprachinsel eine conditio sine qua non, — mondja a körmöci és németprónai nyelvszigetekről Hanika, J. : Ostmitteldeutschbairische Volkstummischung im westkarpatischen Bergbaugebiet. Münster und Westfalen, 1923., 11. 1. 6 Relkovic N. : Buda város jogkönyve. Budapest. 1905., 17. 1. 7 Tagányi K.: Nyitra megve német telepeinek eredete. Századok, XIV. (1880.), 64 kk.'1.
