Századok – 1934

Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 276

282 PLEIDELL AMBRUS. mint a mediterrán rassz maradványa.1

Mediterrán rassz fogalma alá pedig az antropológia tudvalevően a római, itáliai népet, illetőleg ennek utódait, a Földközi-tenger medencéje körül elhelyezkedett mai latin népeket sorolja. Minthogy a Dunántúl számbavehető olasz, francia stb. betelepedés kimutathatólag nem történt, a mediterrán rasszelemeket római népmaradványoknak kell tekintenünk.2

A tatárjárás idején, mint rámutattunk, Esztergomban és Székesfehérvárott nagy számban éltek még ilyen latinok, de vannak adataink — a zágrábi vicus Latinorumról nem is szólva — óbudai és pécsi latin polgárokról is.3 Nincsen semmi különös abban, hogy a hajdani római provinciákban római népmaradványok a birodalom összeomlása után évszázadokig fennmaradtak. Az avarok, akiket Nagy Károly a IX. század végén „megsemmisített", a X. század közepén még többé-kevésbbé önálló államiságot éltek, így 875 körül a frank király adófizetőiként emlegetik őket4 s egészen bizonyos, hogy csak a honfoglaló magyarok szívták fel őket maguk közé. A gepidákról, akiknek birodalmát a longobárdok és avarok 567-ben tönkre verték, a bajorok és karantánok megtéréséről 875 körül5 írt krónikában olvassuk, hogy maradékaik még mindig ott élnek Pannóniában.6 A moldvai és oláhországi gót uralom pedig már a IV. században megszűnt s Tomiban még a IX. században is gótul prédikáltak.7 A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy a népek 1 Bartucz L. : Dunántúl népének antropológiai vázlata. Föld és Ember, IX. (1929.), 131. 1. 2 Említést érdemel Bátky Zs. : Adatok a fehér gyász viseletéhez. Ethnographia, XXII. (1911.), 101. kk. 1. és Székesfehérvár kialakulásának és földrajzi helyzetének vázlata, i. h. 202. 1., jegyzetben olvasható véleménye, mely szerint Bátky a délnyugati Zalában, Göcsej vidékén ma is otthonos különös alakú fehér fejviseletet, a pacsát, római kori örökségnek tartja, — továbbá Moór, E. : Ungarische Flussnamen. Ung. Jahrb., VI. (1926.), 434. 1. megállapítása, mely szerint a magyar halászat ma is ugyanazokat az eszközöket használja, amelyeket a vendek használtak, úgyhogy a jellegzetes vend halászat kontinuitása Magyarország területén kétségtelen, azt a népvándorlás nem érintette. 3 Mon. eccl. Strigon. I. 280. 1., Wenzel XII. 542—43., 578—79. 1. 4 Mon. Germ. SS. I. 353., 563., 192., 209. 1., Hunfalvy i. m. 164—65. 1., Magy. Honf. Kútfői 304. 1. 5 Bresslau, H. : Die ältere salzburger Annalistik. Abh. der preussischen Akademie der Wissenschaften. Jahrg. 1923., Phil.—hist. Kl. Nr. 2. Berlin, 1923., 19. 1. « Magy. Honf. Kútfői 306. 1. 7 Melich : A honfoglaláskori Magyarország 4. 1.