Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 276
A MAGYAR VÁROSTÖRTÉNET ELSŐ FEJEZETE. 283 nem tűnnek el, amikor vesztett csaták után vagy más okból államiságuk megszűnt. Azt hisszük, igazuk van egyes kutatóknak, hogy a mai Dunántúl egyes részein — mint Sirmiumban és környékén — fennmaradt a római kortól a kereszténység is, hiszen a Helias aquileiai érsek által 579-ben, a pannóniai avar uralom második évtizedében, Gradóba összehívott tartományi zsinaton még Vindemius sisciai és Virgilius scarabantiai püspökök is megjelentek.1 Már Hampel igen sok keresztény elemet észlelt a pannóniai avar leleteken s a mosonmegyei Bezenye népvándorláskori temetőjében talált rúnás fibulák amellett bizonyítanak, hogy ezek a keresztény elemekkel díszített avar emlékek nem feltétlenül külföldi ipar termékei. A bezenyei, 700—720-ból való ezüst fibulákat ugyanis a rajtuk olvasható felírás szerint, két salzburgi apáca küldte valamelyik avarországi keresztény nővérnek, amiből kétségtelen, hogy Pannóniában a kereszténység ebben az időben nem volt ismeretlen. Megállapítható ez a Sümegen talált földalatti épületmaradványokból is, amelyek arról tanúskodnak, hogy itt a római Castrum hibernum helyén a VIII. és IX. században igen virágzó keresztény telep állott fenn.2 A római kereszténységnek nép vándorláskor beli folytonosságára következtethetünk abból is, hogy a népvándorláskori temetőiről híres Keszthelyen, ahol a leletek szerint állandó és megszakítatlan élet folyt a neolith-kortól kezdve,3 a grófi kastély előtt állott Szent Márton-templomnak 1880-ban történt lebontásakor igen sok római téglát és alapfalaiban római falmaradványokat találtak.4 Kétségtelennek látszik a kereszténységnek a római kortól való kontinuitása a híres balácai leleteknek majdnem szomszédságában fekvő Tótvázsonyban, ahol a hatvanashetvenes években, amikor a templomtér mellékét kiszélesítették és a templom háta mögött parkot létesítettek, sok csontvázra akadtak, de zsindelytégiák és római téglatörmelékek még évtizedek után is kerültek elő, a temetőnél levő murvagödörben pedig késő római eredetű sírleleteket is 1 Balogh A. : Pannónia őskereszténysége. Budapest, 1932., 137—8. 1. 2 Hampel J. : Keresztény emlékek a régibb középkorból. Arch. Ért. XIV. (1894.), 23. kk. 1., Wimmer, L. F. A. : A bezenyei rúnás fibulák. Arch. Ért. XIV. (1894.), 21—23. 1., Ádám J. : Siimeghi földalatti épületmaradványok. Arch. Ért. II. (1882.), 14. kk. 1. 3 Kuzsinszky : A Balaton környékének archaeologiája 88. kk. 1. 4 Lipp V. : A keszthelyi sírmezők. Budapest, 1884., 4. 1.
