Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 276
A MAGYAR VÁROSTÖRTÉNET ELSŐ FEJEZETE. 279 a mellette kialakult újabb településeket mindjárt a tatárjárás után magába olvasztotta, mert IV. Ince pápa 1250.-i oklevele szerint a latin város mellett képződött káptalani várost IV. Béla király akkor csatolta a régi városhoz,1 ehhez a káptalan hozzájárulását is kierőszakolva. Ezt a jellegzetes települést, hogy tudniillik egy régi mag körül helyezkednek el a kétségtelenül a XI. század elejéről származó települések, nemcsak Esztergomban, Székesfehérváron, Győrött és Zágrábban találjuk meg, hanem Óbudán2 és Sirmiumban is. Itt3 a régi római város folytatásaként, Jirecek szerint4 annak régi templomai köré csoportosulva, két város, Szent-Iréne és Szent-Demeter fejlődött ki és állott fenn a középkorban, olyképen, hogy a templomáról Szent-Irénének is nevezett Sirmium vetus mellett, Szent Demeter egyháza körül alakult ki a másik város. A két település összeolvadása utóbb nem következett ugyan be, de nyilvánvaló, hogy olyan értelemben, mint az összeolvadás előtti Győrt, Esztergomot vagy Székesfehérvárt, kezdetben itt is egy városnak számították a két külön, önálló szervezettel bíró városrészt és közös névvel Sirmiumnak nevezték.5 Ez a magyarázata annak, hogy az egymástól már korán elvált és önálló fejlődésnek indult városrészeket már nagyon korán, rendszerint nem eredeti nevükről nevezték, ami zavart kelthetett volna, hanem egyházukról. Az pedig, hogy a régi Sirmium római eredetű város volt és a magyar uralom kezdetén még környékén is latinul beszéltek, mint fentebb rámutattunk, nem is vitatható. Az elmondottak után aligha kétséges, hogy Esztergom, Székesfehérvár, Győr és Zágráb városok legrégibb, a X. és XI. század fordulóján fennállott települései szintén római eredetű városok, latinoknak nevezett lakóik pedig római népmaradványok voltak, éppen úgy, mint a Dunántúlon elszórt olasz-falvak lakosai. Rogerius azt írja ugyan, hogy a tatárjárás idején Esztergom „urai" a magyarokon kívül franciák és lombardok voltak,6 de ezt nem szabad szószerint 1 Habitatores suburbii castri Albensis in idem Castrum transferri fecisset . . . cum curiis eorundem ас terram arabilem et etiam que est in eodem suburbio, in qua multi conditionales ac hospites . . . ecclesie morabantur . . . Monumenta Romanae episcopatus Vespremiensis. Budapest, 1896., I. 128. I. 2 Csánki i. m. I. 9—10. 1. V. ö. Fejér IX. 2. 377. 1. 3 V. о. II. 238—39. 1. 4 Das christliche Element 93. kk. 1. 5 V. ö. Csánki i. m. II. 239. 1. 6 Hungari vero et Francigenae ac Lombardi, qui quasi erant domini ciuitatis . . . Florianus i. m. IV. 83. 1.
