Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 276
278 PLEIDELL AMBRUS. piilést, amelynek Géza fejedelem korabeli fennállását fentebb igazoltuk, a királyi várost, vicus Latinorum, vicus Latinorum Strigoniensis, contrata Latina civitatis Strigoniensis néven emlegetik sokáig az oklevelek, sőt maguk a királyi városi polgárok is,1 akik egyik oldalán „Sigillum Latinorum civitatis Strigoniensis", másik oldalán pedig „Secretum Latinorum civitatis Strigoniensis" feliratú pecsétet használtak egész a XIV. század utolsó negyedéig.2 ,,S. Latinorum civium Albensium" volt a felirata Székesfehérvár pecsétjének is az egész középkoron át, bizonyságául annak, hogy itt is a latinok nevéhez fűződött a város alapítása.3 1221-ben és 1226-ban, a somogyi bortized miatt a pannonhalmi apáttal kitört viszályukkal kapcsolatban, úgy halljuk emlegetni a fehérvári latinokat, mintha ez a fogalom a fehérvári polgár fogalmát fedné4 s csak latinokat említ a civitas, tehát belsőváros polgáraiként Székesfehérváron Tamás spalatói esperes is.5 A fejlődés vonala itt is pontosan úgy haladt, mint Esztergomban, azaz, a Szent István király korában fennállott latin városhoz, amely megerősítve, mocsarak között, mintegy szigeten feküdt, csatlakoztak ugyancsak mocsarak között a királyi udvar és a fehérvári egyház tartozékaiként képződött újabb települések.6 Ezeket annyira, mint Esztergomban tettük, nem lehet ugyan szétválasztani, mert abban az időben, amikor elegendő adatunk van a városról, az egyes városrészek már az egész részeiként tűnnek fel és nevükön kívül csupán a város közigazgatási szervezete őrzi a részek külön eredetét, az Esztergomban látott fejlődés azonban itt is kétségtelen. Valószínű, hogy a királyi város 1 Mon. eccl. Strigon. I. 162., II. 458., 599—600., 606. stb. 1. 2 Országos Levéltár, Dl. 687., Dl. 812., Dl. 2655., Dl. 2670., Dl. 2691., Dl. 2698., Dl. 3412., Dl. 6992. — A város csak 1389 táján változtatott pecsétet, ez évben kelt oklevelén függő pecsétje már csak egyoldalas, „S. minus civitatis Strigoniensis" felirattal s ettől kezdve ezt használja. U. o. Dl. 7532., Dl. 7556., Dl. 11905. 3 Wenrich, W. : Ueber ein altes italienisches Siegel. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, Neue Folge, VII. (1866.), 51. kk. 1., Csapó К. : Székesfehérvár története. Székesfehérvár, 1861., 51—53.1. Károly J.: Fejér vármegye története. Székesfehérvár, 1896—, II. 50. 1., Podliraczky J. : Okmányos közlések. Magyar Történelmi Tár, VI., (1859.), 233. 1. 4. jegyzet, Dudás Gy. : Néhány városi pecsét. Turul, III. (1885.), 135—136. 1., Országos Levéltár, Dl. 17.267., Dl. 18.022. 4 Erdélyi : Pannonh. rendt. I. 651—52., 680—81., II. 389. 1., Wenzel : I. 174., VI. 431—32.1. 6 História Salonitana. Monumenta spectantia históriám Slavorum meridionalium. Ed. Racki, F.. Zágráb, 1894. 172. 1. 6 U. o. és Csánki i. m. III. 310. 1.
