Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 276
A MAGYAR VÁROSTÖRTÉNET ELSŐ FEJEZETE. 277 voltak és ez róluk minden esetben bizonyítható. Ezzel szemben arra vonatkozólag, hogy a dunántúli olaszok, a Dunántúlon hasonlíthatatlanul nagyobb számban előforduló olasz-helynevek alapítói és lakosai szintén flamand vagy vallon telepesek lettek volna, — az Esztergomra vonatkozó egyetlen adat kivételével, amely azonban tatárjárás utáni telepítésekkel kapcsolatos és így figyelembe nem vehető, —semmiféle bizonyítékunk sincs. Ez pedig csak úgy magyarázható, hogy a dunántúli latinoknak a felvidéki és erdélyi latinokhoz — a nagyon tág jelentésű latin néven kívül — semmi közük sincsen. A XII—XIII. századok folyamán Erdélyben és Felvidéken szereplő latinok különben a határok szélére telepített, mezőgazdasággal, erdőírtással foglalkozó hospesek voltak és kétségtelenül határőri szolgálatokat is teljesítettek csakúgy, mint a szászok, akikkel, mondhatni, egyszerre költöztek be s akik lassan fel is szívták őket. Ezzel szemben a dunántúli latinok zöme már feltűnésük idején tipikus városlakó volt. Az esztergomi, székesfehérvári és zágrábi latinokra gondolunk, akik nemcsak területileg kapcsolódnak a dunántúli latinokhoz, hanem az által is, hogy forrásaink — a felvidéki és erdélyi latinokkal ellentétben — soha sem nevezik őket flandriaiaknak s nincsen adat bevándorlásukra vonatkozólag sem.1 Annál feltűnőbb ez, mert tudjuk, hogy Bécsben a betelepült flandriai takácsokat ezen a néven nevezték egész beolvadásukig2 s nem latinoknak, hanem Gallicusoknak nevezték Boroszlóban, Brünnben és Prágában is a flandriai és francia származású vendégeket.3 Esztergomban a város magvát képező legrégibb tele-1 V. ö. Erdélyi L. : A társadalmi osztályok Szent István államában s a Békefi-Emlékkönyv. Történeti Szemle, II. (1913.), 350. 1. — Esztergomba a tatárjárás után vándoroltak ugyan be „de terra Latina", nyilvánvalóan flamandok és vallonok, ezek azonban kétség telenül nem voltak a város alapítói. Amikor tehát Schünemann a tatárjárás után élt esztergomi polgárok neveinek elemzése alapján a város alapítóinak származására, nemzetiségére von következtetéseket, — eltekintve attól, hogy az ilyen eljárás keresztneveknél egyébként is nagyon labilis —, homokra épít, hiszen a tatárjárás előtti időből alig egy-két név maradt fenn. Mon. eccl. Strigon. I. 439. kk. 1., Schünemann : Die Entstehlung des Städtewesens 95. kk. 1. 2 Még 1373-ban is „purger zu Wienn", die „besvmderlich Flemming genant sind". Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. II. Abt. I. Bd., bearb. von Uhlirz, K. Wien, 1898. 200. 1. 3 Bastian, Fr. : Die Legende vom Donauhandel im Frühmittelalter. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, XXII. (1929.), 327. kk. 1.
