Századok – 1934

20 FliEIDELL AMBRUS. Érdekesen mutatja a jogfolytonosságot s Buda és Pest azo­nosságát- az a tény is, hogy amikor a balparti városrész, azaz Pest, a XIV. század végén országos vásárhoz jutott, mint a budaiakon, a vásár vámjának harmadát a nyúlszigeti apácák beszedték ezeken a vásárokon is.1 A régi Pest helyén, amit az elmondottak után külön hangoztatni talán felesleges is, a lakosság egy része vissza­maradt természetesen s nyilván betelepülőkkel is szaporodott, úgy, hogy a Duna balpartján az élet folyt tovább, a város áttelepítése után is, míg a XV. század elején a balparti Pest függetlenségét is visszaszerezte.2 Feltűnő azonban, hogy Pestnek nem voltak városfalai egész Mátyás király koráig.3 világos jeléül annak, hogy a pesti parton fekvő városrész a jobbparti várhegyen elterülő Budának, a tatárjárás után egész Zsigmond koráig, csak külvárosa volt. Teljesség kedvéért megemlítjük, hogy ilyen városáttele­pítéshez fűződik Győr város privilégiuma is, ez azonban már nem IV. Béla, hanem V. István uralkodása idején, 1271-ben történt. Hogy az ispán és környezete s a városi polgárság közötti zavaroknak elejét vegye, a várba telepített polgá­rokat egyúttal privilégiumban biztosította a király arról, hogy az ispán felettük joghatóságot nem gyakorolhat s meg­maradnak továbbra is abban a szabadságban, amelyet a fehérvári polgárok élveznek.4 Kétségtelen, hogy honvédelmi célok játszottak közre Győr város áttelepítésénél is. A fentiekből nyilvánvaló egyrészt az, hogy IV. Bélát a városok alapításánál a tatárjárás után elsősorban honvé­delmi szempontok vezették s az általa alapított városokat csak részben hívta életre a gazdasági szükségszerűség, teljesen kizártnak tekinthető tehát az a feltevés, mintha már IV. Béla előtt is alapítottak volna nálunk városokat, kétségtelen azonban másrészt az is, hogy a IV. Béla-féle tudatos város­politika előtt is elég szép számmal voltak már városok Magyarországon. Ezeknek a régebbi városoknak a keletkezése azokkal a nagyarányú bevándorlásokkal, amelyek II. Géza és III. Béla idejében zajlottak le Magyarországon, nem lehet összefüggés-1 Salamon i. m. II. 343. 1. 2 U. о. II. 356. 1. 3 U. о. II. 579—581. 1. 4 placuisse nobis et placet, hospites íiostros de Jaurino, ad Castrum transferre Jauriense ; permansuros de cetero in ipso castro, in illa eteadem libertate, qua eines et hospites nostri Albenses gratu­lentur, exemtos nihilominus a iudicio, iurisdictione, potestate et iudicatu comitis Jauriensis . . . Fejér V. 1. 147. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents