Századok – 1934
20 FliEIDELL AMBRUS. Érdekesen mutatja a jogfolytonosságot s Buda és Pest azonosságát- az a tény is, hogy amikor a balparti városrész, azaz Pest, a XIV. század végén országos vásárhoz jutott, mint a budaiakon, a vásár vámjának harmadát a nyúlszigeti apácák beszedték ezeken a vásárokon is.1 A régi Pest helyén, amit az elmondottak után külön hangoztatni talán felesleges is, a lakosság egy része visszamaradt természetesen s nyilván betelepülőkkel is szaporodott, úgy, hogy a Duna balpartján az élet folyt tovább, a város áttelepítése után is, míg a XV. század elején a balparti Pest függetlenségét is visszaszerezte.2 Feltűnő azonban, hogy Pestnek nem voltak városfalai egész Mátyás király koráig.3 világos jeléül annak, hogy a pesti parton fekvő városrész a jobbparti várhegyen elterülő Budának, a tatárjárás után egész Zsigmond koráig, csak külvárosa volt. Teljesség kedvéért megemlítjük, hogy ilyen városáttelepítéshez fűződik Győr város privilégiuma is, ez azonban már nem IV. Béla, hanem V. István uralkodása idején, 1271-ben történt. Hogy az ispán és környezete s a városi polgárság közötti zavaroknak elejét vegye, a várba telepített polgárokat egyúttal privilégiumban biztosította a király arról, hogy az ispán felettük joghatóságot nem gyakorolhat s megmaradnak továbbra is abban a szabadságban, amelyet a fehérvári polgárok élveznek.4 Kétségtelen, hogy honvédelmi célok játszottak közre Győr város áttelepítésénél is. A fentiekből nyilvánvaló egyrészt az, hogy IV. Bélát a városok alapításánál a tatárjárás után elsősorban honvédelmi szempontok vezették s az általa alapított városokat csak részben hívta életre a gazdasági szükségszerűség, teljesen kizártnak tekinthető tehát az a feltevés, mintha már IV. Béla előtt is alapítottak volna nálunk városokat, kétségtelen azonban másrészt az is, hogy a IV. Béla-féle tudatos várospolitika előtt is elég szép számmal voltak már városok Magyarországon. Ezeknek a régebbi városoknak a keletkezése azokkal a nagyarányú bevándorlásokkal, amelyek II. Géza és III. Béla idejében zajlottak le Magyarországon, nem lehet összefüggés-1 Salamon i. m. II. 343. 1. 2 U. о. II. 356. 1. 3 U. о. II. 579—581. 1. 4 placuisse nobis et placet, hospites íiostros de Jaurino, ad Castrum transferre Jauriense ; permansuros de cetero in ipso castro, in illa eteadem libertate, qua eines et hospites nostri Albenses gratulentur, exemtos nihilominus a iudicio, iurisdictione, potestate et iudicatu comitis Jauriensis . . . Fejér V. 1. 147. 1.
