Századok – 1934

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Szempontok a magyar „kálvinizmus” eredetének vizsgálatához 257

SZEMPONTOK A MAGYAK „KÁLVINIZMUS" EREDETÉHEZ. 265 többnek tekinteni, mint egynek a sok közül s tartalmilag világért sem a legjelentősebbnek.1 A mondottak alapján Asztalos első tételét csak a következő módosított formában lehet elfogadnunk : a magyarországi református protestantizmus, amely kálvinizmusnak csak erős fenntartással nevezhető, nem Wittenbergből eredt s onnan erősítést is csak annyiban kapott, amennyiben az ott tanuló magyar diákok, főként az 1550—00-as években a lutheri teológiának nem intranzigens, hanem békülékeny alakjával ismerkedtek meg. Ez is, de ennél jóval közvetlenebb és pozitívebb (legfőként irodalmi) hatások is terelték figyelmüket a németsvájci tanokra, amelyek azokban az években még jóformán minden nevesebb külföld helvétirányú teológusnál, (Bullinger, Musculus Г., Vermigli M. Péter, Laski stb.) a kétségtelenül közös alapszellem mellett nagyon erős egyéni vonásokkal is bírtak ; Kálvin teológiájának egységbeforrasztó hatása e tanokkal szemben csak jóval későbben érvényesült.2 3. Asztalos másik tételét, mely a magyarországi „kálvinizmus" megerősödésének egyik jelentősebb tényezőjét a magyar reformátor-teológusok s különösen a wittenbergi magyar diákok német nyelvismeretének hiányában látja, semmiképen sem írhatjuk alá. Asztalos helyszíni levéltári kutatásokból állapítja megazt az eddig is valószínűnek látszott tényt, hogy a magyar anyanyelvű wittenbergi ifjak igen nagy többsége egyáltalában nem tudott németül. Ebből aztán azt következteti, hogy a magyarok az elsősorban németül író Lutherrel és tanításával nem tudtak bensőbb viszonyba kerülni s már ezért is inkább vonzotta őket az inkább latin nyelven író helvét irány. Csak épp mellékesen említem meg Asztalosnak azt a nagy mértékben önkényes állítását, melynek hosszabb bírálatára nincs terem, de tán szükség sincsen: hogy-ajutherânizinus .„tömegmozgalom" volt és azért írt inkább németül, a svájci irány pedig „elvontabb, tudományosabb jellegű volt" és azért használta inkább a latin nyelvet. Ennek az állításnak cáfola-1 Méliusz és Szegedi teológiájáról s főkép a kettőnek Kálvinhoz és egymáshoz való viszonyáról nagyobb monográfiasorozatot készítek elő. Eddigi eredményeim egy kis része : A Debrecen—Egervölgyi Hitvallás és a Tridentinum 1934. (A Protestáns Szemle melléklete) ; valamint „Kálvin az 1564-i nagyenyedi zsinaton" c. dolgozatom (Kecskeméthy-emlékkönyv, Kolozsvár, 1934). . 2 A református teológiai irányok gazdag változatosságára —• a Kálvin szelleménèk uralkodó felülkerekedése előtt — 1. Lang, A. : Der Heidelberger Katechismus und vier verwandte Katechismen (1907) bevezetését.