Századok – 1934

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Szempontok a magyar „kálvinizmus” eredetének vizsgálatához 257

266 RÉVÉSZ IMRE. tául is elég ez alkalommal arra az egyszerű tényre rámutatnunk, amely magát a főtételt is minden további nélkül, végérvényesen megcáfolja : arra, hogy a Luther és a Melanchthon, a Zwingli és a Kálvin művei könyvészetének bizonysága szerint (amelyről e négy teológus műveinek régibb s újabb kritikai kiadásai s ott az egyes művek elé irt bibliográfiai bevezetések átlapozásával bárki ad oculos meggyőződhetik) a reformáció e négy vezető teológusának alig-alig van egyetlenegy olyan, csak valamennyire is jelentős, akár népszerűbb, akár tudományosabb jellegű teológiai irata, amelyeknek ne léteznék egy latin és egy nemzeti nyelvű kiadása. Eredetileg latinnyelvű műveiknek nemzeti nyelvű szövegét számos esetben ők maguk készítették el, vagy elkészítették röviddel a megjelenésük után közvetlen munkatársaik vagy tanítványaik. Eredetileg nemzeti nyelven írott nevezetesebb munkáiknak szintén kivétel nélkül vagy egyidejűleg, vagy kevéssel utóbb megjelent a latin fordítása. Szinte megfoghatatlan, hogy ez a köztudomású tény hogy kerülhette el Asztalos figyelmét. Ennek a ténynek világánál pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy a lutheri, illetőleg a svájci reformáció eszméivel való megismerkedésnek és megbarátkozásnak a XVI. század „respublica litteraria"-jában senkire nézve sem lehetett akadálya a hiányos nyelvismeret. Kálvin a német nyelvnek még az elemeit sem ismerte,1 de ez nem volt akadálya sem annak, hogy a számkivetése alatt Strassburgban igen jelentékeny tevékenységet ki ne fejtsen, sem annak, hogy több németországi teológiai értekezleten személyesen részt ne vegyen, sem annak, hogy a Luther személyét mélységesen ne tisztelje és annak teológiai alapgondolataihoz állhatatosan ne ragaszkodjék, ugyanakkor, amikor a Zwingli teológiájától különösebben elragadtatva sohasem volt s annak egyes pontjait — így már a szorosabban vett istentant, sőt magát az úrvacsoratant is — igen erőteljes kritikával illette. Méliusz viszont tudott németül,2 de ez őt épp úgy nem tette maradandólag lutheri teológussá, ahogyan viszont a németül nem tudó Dévai Biró Mátyás nem lett e miatt svájci teológussá, mert hiszen ránk maradt művei mindegyikében határozottan 1 Niesel, W. : „Verstand Calvin Deutsch ?" Zeitschrift für Kirchengeschichte 49, 1930. V. ö. ugyané szerzőtől az itt tárgyalt egyéb kérdésekre nézve is fontos müvet : Calvins Lehre vom Abendmahl 1930. 2 Saját állitása szerint (v. ö. Kiss A. i. m. 69. lap), amiben kételkedni nincs ok, noha műveiben eddig németnyelvü és csak ily nyelven megjelent reformátori iratok tanulmányozásának nyomát vagy azokra való hivatkozást nem találtam.