Századok – 1934

18 FliEIDELL AMBRUS. a házaikat és egyéb épületeiket az újonnan alapított várba költöztető polgárok, vagy legalább egy részük Zágrábnak már régebben fennállott részéből, a Medvescak, akkor Oirkvenic-patak másik partján elterülő völgyből, a káptalani városrészen túl, a mai ,,Vlaska-ulica" táján fekvő ,,Vicus Latinorum"'-ból vették eredetüket s éppen ez adja magyarázatát annak, hogy Zágrábban a régi várostól látszólag függetlenül alapította- meg a király a várost. A zágrábi latin város ugyanis, amelyről, vagy inkább ekkor még csak lakosairól, 1198 május 11-én II. András, akkor tótországi herceg okleveléből1 hallunk először, a zágrábi püspök tulajdona volt, polgáraival rendelkezni tehát, a várost megszüntetni, máshová telepíteni a királynak nem volt joga. Két évvel a gradeci új város alapítása után azonban István zágrábi püspök már szükségét érezte, hogy a latin város megmaradt polgárait erősebben fűzze régi lakóhelyükhöz és magához is, mert 1244-ben kiadott oklevelében megerősítette mindazokat a szabadságaikat, amelyeket ősidők óta bírtak s köztük különösen azt, hogy a latin város polgárai felett csak saját bírájuk ítélkezhet, más bíró előtt nem tartoznak megjelenni.2 Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy erre az intézkedésre az új, királyi város elöljáróságának hatalmi törekvései adtak okot, lehet, hogy a püspök csak idejében akart gondoskodni arról, hogy a latin város feletti iurisdictio ne legyen vitás. És ha valóban ez volt az 1244-ben kiadott oklevél célja, úgy el is érte azt. A zágrábi latin város a királyi várossal nem olvadt össze, hanem külön territóriummal bírt és a királyi várostól független városi szervezete, bírái, esküdtjei voltak neki az egész középkoron át.3 Nem ütközött azonban nehézségbe a tatárjárás után a Duna-balparti Pestnek a jobb partra, az ugyancsak ez időben megerősített várhegyre való áthelyezése. A pesti rév jobbparti révfője körül keletkezett telepet Pesthez számították addig is, Pestnek is nevezték már a magyar kor első századaiban,4

úgy, hogy a tatárjárás borzalmait és pusztításait túlélt pestiek könnyen szánhatták rá magukat, hogy feltelepedjenek a várba, biztos falak védelme mögé, hisz 1 U. о. I. 2—3. 1. 2 condiciones libertatum, quibus incole civitatis ab antiquo fruebantur, . . . approbantes, . . . hospites de vico Latinorum ad ipsam pertinentes, nullius iudicio astare tenerentur nisi iudicio iudicis uille, qui fuerit protempore constitutus . . . Mon. civ. Zagrabiae I. 19. 1. 3 U. о. I. 189—190., 252—253., 323., II. 219. 1. stb. 4 Salamon F. : Budapest története. Budapest, 1878—, II. 05. 1.