Századok – 1934
Szemle - Festschrift Georg Jacob. Ism.: Fekete Lajos 253
254 SZEMI.E. és sokszor hangoztatva, hogy az az elsőrangúság, illetőleg az általaszerzett vezető szerep nem a sémi arab fajt, hanem az arab eszmék szolgálatába fogott persza és török fajokat illeti meg : a perzsa fantázia és a török realitás, a perzsa költői lélek és a török politikai képesség adta meg századokra az iszlám fejlődési lehetőségeit. J.-nak nagy érdeme, hogy e két ható erő közül az egyiket, a törököt az iszlám egyetemes ismeretében jelentősebb tényezővé, a török kutatást egy nagy nyelv irodalmában tudományos céllá tette ; neki köszönhető, hogy a német tudományos irodalom turkológiai vonatkozásban az utolsó harminc év alatt többet haladt, mint korábban száz év folyamán. A magyar történetkutatás szempontjából J. működése azért különösen fontos, mert turkológiai kutatásainak — ama véletlen körülmény folytán, hogy az Európában fenmaradt és könnyen hozzáférhető török források legtöbbször magyar vonatkozásúak — szinte központjává a magyar föld és annak története lett. Kiéli szemináriuma füzetes kiadványainak, török olvasókönyvének (Türkisches Lesebuch für Vorlesungs-Zwecke, Hilfsbuch für Vorlesungen über das Osmanisch-Türkische) majd minden lapja a török történet magyarországi szakaszába nyúlik, facsimile-kiadása (Türkische Urkunden aus Ungarn) magyar tárgyú török okleveleket tartalmaz. J. minden alkalmat felhasznál, hogy magyarországi török forrásait megszólaltassa, majd az élő szó erejével (előadása : Aus Ungarns Türkenzeit), majd nyomtatásban, németül, törökül terjeszti azokat, sőt, ha anyagi forrásai nem elég bőségesek, hektograf útján adja őket tanítványai kezébe. Kitartó munkájával európaivá tett egy tudományt, melyben a magyarság mint faj szerencsés megvilágításba került, s nemzetközi érdeklődést tudott ébreszteni olyan tudományszak iránt, melynek súlyos feladatait a magyarországi kutatás emberöltőkön keresztül a közöny és magára hagyatottság fárasztó érzésével próbálta megoldani. J. munkássága és hatása révén a magyar történet — noha, ismétlem, közvetlen okból és céllal — belekerült sok olyan kutató érdeklődési körébe, akik nélküle az orientalisztika más tárgykörében találtak volna működési teret maguknak. S iskolája nemcsak török nyelvű forrásokból merítette hanem egyéb kutatások eredményeit is hamar felhasználta és tobább fejlesztette. Neki köszönhető, hogy a Takáts—Eckliart—Szekfű szerkesztésében kiadott nagyszerű forrásanyag, „A budai basák magyar nyelvű levelezése'", melyből egyes levelek a kiéli szeminárium fentebb említett füzeteiben, majd a Der Islam-ban s végül — Hans Jensen (Kiel) fordításában az előttünk levő emlékkönyvben német fordításban közlésre kerültek, szélesebb körben ismertté vált. Aligha túlzás, hogy a német turkológiában J. előtt összesen nem írtak le annyi magyar nevet, mint amennyi most egyedül az ő emlékkönyvébe vagy a hatása alatt megindult iszlám-folyóiratok bármely évfolyamába belekerült. Az emlékkönyv 28 cikke közül tárgyuknál fogva közelebbről érdeklik folyóiratunk olvasóit Friedlich Giese (Breslau), Jan Rypka (Prága) és Rudolf Tschudi (Basel) cikkei. Giese a raguzai levéltár török anyagában végzett kutatásáról számol be (Die osmanischtürkischen Urkunden im Archive des Rektorenpalastes in Dubrovnik [Ragusa]) és ád nagy vonalakban tájékoztatást a mintegy 5000 darabra becsült török iratról, melyek között a legrégibbnek jelzett irat 1460-ból, a legújabb 1807-ből,. a köztársaság bukásának évéből való. Rypka a régen ismert, de kellően soha nem értékelt török formulagyüjteménnyel : Feridun bej „Miinse' ât es-selâtîn" (,A szultánok levelei') c. kiadvánnyal foglalkozik. (Briefwechsel der Hohen Pforte mit dem Krimchanen im IL Bande von Ferldün Münseät)
