Századok – 1934

Szemle - Festschrift Georg Jacob. Ism.: Fekete Lajos 253

• SZEMLE. 230 önálló vállalkozók részéről esetenként történő munkavállalást. E vál lalkozók gazdasági függetlensége azonban már csak fikció, mert Boinbroke rendelkezett a termelés egész menete fölött és a nyersanyagok a feldolgozás minden fázisában, a szerszámokkal együtt, saját tulajdonában maradtak. S a függőségi viszonyt még szorosabbra fűzte azzal, hogy saját házaiban adott nekik műhelyt és lakást, úgy hogy az adós aztán 10—15 esztendőn keresztül kénytelen volt egyedül neki dolgozni. A munkapiacon a kereslet és kínálat áralakító hatása ilyen körülmények között nem érvényesülhetett : az önálló kisiparos egyszerű bérmunkássá süllyedt. A gazdasági függetlenség elenyészett, a tőkést törekvésében semmiféle érdekképviselet nem gátolta, mivel céhek alakítása tilos volt. Boinebroke üzeme mint a „vertikális koncentráció" gazdasági típusa bontakozik ki előttünk. Vállalkozása kereskedelmi részét illetőleg pedig túljutott nemcsak a városi, hanem a nemzeti gazdálkodás fokozatán is, ami azért nern meglepő, mert a posztókereskedelem a középkorban nemzetközi, mondhatjuk világkereskedelmi jellegű volt. A munka utolsó fejezetében a szerző Boinebroke személyiségének egyéni jegyeit, alárendeltjeivel való bánásmódját, jellemének fény- és árnyoldalait rajzolja meg. Mindez már nem a douais-i és flamand posztóiparra, hanem egyedül Boinebroke eljárására és üzemére vonatkozik. Éppen ezért lepheti meg az olvasót következtetése — miután Boinebroke sorozatos erőszakoskodásait, hatalmaskodását, „gúnnyal telített lelketlenségét", csalásait, a truk-system-mel űzött munkabér megrövidítéseit illetőleg eljárásának legadekvátabb kifejezését az „ipari bandita" megjelölésében találja meg — hogy mindez újabb megcáfolhatatlan bizonyítéka a XIII. század második felében kialakuló kapitalista rendszer és a flamand polgárarisztokrácia bűneinek, Boinebroke-t most már mmt típust állítva elénk. A magunk részéről inkább Rörig értékelését tartjuk a történelmi igazságot megközelítőbbnek, aki azt írja, hogy Boinebroke „bizonyára osztályának kinövése és nem típusa volt. Ez azonban csak arra a módra érvényes, ahogy a, rendszert kihasználta és nem magára a rendszerre" (Die europäische Stadt 326. 1.) A tanulmányt a felhasznált források közlése, fényképmásolatok, a helynevek és a technikai szakkifejezések, valamint a forrásokban előforduló személynevek listája, továbbá a kérdés könyvészete egészíti ki. Ungár László (Pécs.) Festschrift Georg Jacob zum siebzigsten Geburtstag 26. Mai 1932. gewidmet von Freunden und Schülern, herausgegeben von Theodor Menzel. Leipzig, 1932. Harrasowitz. 8° VIII + 381 1. G. J. a szó tágabb értelmében orientalista ; nem csupán érdeklődése, hanem írói munkássága is igen széles körben mozog, érint vagy felölel tájakat, melyek a kínai vizektől az Atlanti óceánig helyezkednek el, tárgyal eseményeket és helyzeteket, melyek időben másfél évezredre terjednek szét. Kutatásainak központja mégis az iszlám, melynek mindhárom vezető népét és nyelvét — az arabot, perzsát, törököt — •egyformán ismeri. Eleinte főleg arab kérdések érdekelték, később török témakörökre tért át. Irodalmi kérdésekkel, főleg a népies irodalommal foglalkozott, majd szinte párhuzamosan török forráskutatásba kezdett ; ez a munkássága a világháborús idők török kapcsolatai révén nagy aktualitást nyert és a tudományos világban szinte rendkívüli érdeklődést keltett. Mint C. H. Beckernek a most tárgyalt kötet élén álló méltatása kiemeli, J. munkásságának egyik legnagyobb eredménye, hogy a három vezető mohamedán nép között az arabnak korábban vitatni se mert szellemi elsőségét megdöntötte, kimutatva