Századok – 1934

Szemle - Espinas; George: Les origines du capitalisme. Ism.: Ungár László 252

252 SZEM-LE. nem tudó hivatalnokok alkalmazása tiszta mágyar területeken. Л könyv ezen kívül 25 csehbarát tót politikus cikkét tartalmazza. Ezek elfogulatlanságban messze elmaradnak S.-W. mögött. A magyarok helyzete pl. Bella szerint sokkal jobb, mint Magyarországon. A S.-W. által felsorolt sérelmeknek nála nyoma sincs. Srobár szerint a tótokat állandóan ismétlődő éhínségek pusztították a magyar uralom alatt, míg a cseh-tót uralom óta ilyenre egyetlen egyszer sem volt példa. Srobár elfelejtette megmondani, hogy éhínségek csak a vasutak kiépítése előtt fordultak elő a Felvidéknek nehezen megközelíthető területein, de akkor is a magyarság mindent elkövetett az éhező lakosság segélyezésére. Ilyen és ehhez hasonló tendenciózus állításokkal a könyvben lépten-nyomon találkozunk, ami a munkának propaganda-jellegét még kétségtelenebbé teszi. Kniezsa István. Espinas, George: Les origines du capitalisme. Sire Jehan Boinebroke patricien et drapier douaisien. Lille, 1933. 8°. 248 1. A párisi külügyminisztérium levéltámoka, a középkori város és gazdaságtörténet művelője, a tőkésgazdálkodás kialakulását kutatja a flandriai Douai szülötte, Boinebroke élettörténetén keresztül, akinek egyéniségével mint a városkormányzásban és gazdasági életben a legelső helyet elfoglaló patrícius réteg képviselőjével a francia, belga, német és angol szakirodalom már többször foglalkozott. Az ipartörténetre nagyon értékes adatokat tartalmazó írásos maradványok gazdag társadalomtörténeti anyaga a városi élet szerkezetére vet világot: feltárja a rendszer erősségeivel együtt annak gyengeségeit is. E. patríciusunk életét tevékenysége szerint több fejezetre osztotta és így a legaprólékosabb, de mindig érdekes és értékes eredményekhez jutott. Érdekesen rajzolja meg, hogy Boinebroke, mint tanácsúi' ós posztókészítő, hogyan tudta összekapcsolni a politikát magánügyeivel. Gazdasági tevékenysége a kialakuló kapitalizmus szervezésének és törekvéseinek jegyében folyik le. Jövedelmének egyrészét ingó- és ingatlanvagyonba fekteti, melyek a városban lakó- és bérházakból, a környéken, sőt azon túl is, legelőből, szántóból, vidéki nyaralóból állanak. Emellett jelentős összegű készpénze is lehetett, mert az örökös pénzszűkében élő flandriai grófnak, Gui de Dampierre-nek többször nyújt kölcsönt. A hitelnyújtás és nagykereskedelem kapcsolata itt azért jelentős, mert a szerzőnek sikerült kimutatni, hogy ez nemcsak Itáliában volt szokás, amint ezt eddig Kuliseher kutatásaiból tudtuk, kinek megállapításait egyébbként a belga Pirenne is átvette. Mindezek után üzemének igazgatásáról nyerünk igen érdekes képet. A városon kívül Angliában, Skóciában voltak megbízottai, kik a szükséges nyersanyag-vásárlást intézték. Nyersanyagszükségletének egyrészét, a gyapjú- és festőanyagot saját birtokai szolgáltatták, de a jelentősebb mennyiséget a cumberlandi linkolnshiri és newminsteri ciszterci apátságoktól vásárolta; ezt a dokumentumok „apátsági gyapjú" névvel jelölik. Amennyire az adatok engedik, E. ezeknek árát, minőségét, súlyát, csomagolási és szállítási módját is meghatározza. A gyártás Boinebroke vezetésével részben saját műhelyeiben, részben kisiparosokkal és segédeikkel történt. Ez utóbbiak, ha jogilag Boinebroke-kal egyenrangú tagjai is voltak a városnak, gazdasági és társadalmi szempontból teljes függőségi viszonyba kerültek tőle. A termelésben sokszor egész családok, férfiak, nők vesznek részt, amiből ez utóbbiak gazdasági szerepének egyenrangúsága állapítható meg. A munkavállalás módjában E. két kategóriát különböztet meg : a világosan kimutatható bérmunkát ós a kis