Századok – 1934
Történeti irodalom - Brückner; Alexander: Dzieje kultury polskiej. I–III. k. Ism.: Komoróczy György 236
236 TÖRTÉNETI IRODALOM. 22!) ről van szó — még az úgynevezett polgári humanistáknál is inkább csak alkalmi s lehetőleg kerül minden helyi vagy időbeli lerögzítettséget. A kalandortípusú humanisták, az irodalmi condottierek már szinte elszakadnak minden államfenntartó közösségtől, egyáltalán nem kívánnak a társadalom támaszai lenni : náluk a megélhetés mellett az individuális irodalmi kielégülés az egyedül fontos. Az utóbbiak számára a toll, a tudás az egyéni vállalkozás (legtöbbször a minden aggálytól mentes hírnév-szállítás) eszköze. A szép fejtegetéseket olvasva megint nem tudjuk elnyomni azt a vágyunkat, vajha a szerző tételeit, legalább a fontosabbakat, több példával, egynéhány jellemző dokumentummal illusztrálta volna. Ezt a részt érdemes lenne valakinek monografikusán kidolgozni, de úgy, hogy előzőleg a rendelkezésre álló bőséges adatok alapján a humanisták társadalmi elhelyezkedéséről, gazdasági állapotáról szociográfiai felvételt csinál s e szilárd alapon fog hozzá a továbbiakhoz. Valószínű, hogy végeredményben M. tételeinek nagyobb része ilyen ellenőrzés után is érvényben maradna s csak egv kisebb részt kellene módosítani. De éppen a konkrétumok révén az egész megkapná az élet színét. Mindent összevéve M. munkáját érdemes elolvasni, sőt érdemes átdolgozni : az utóbbi szó jobban ideülik, mert a könyv olvasmánynak a nehezebbek közé tartozik. A szerző egyáltalán nincs azon, hogy olvasója dolgát megkönnyítse : hangsúlyozott elvontságával, a szociológus-zsargon fokozott igénybevételével mintha distanciát akarna teremteni történész-múltja és szociológus-jelene között. De még a hiányok, az ellentmondásra ingerlő megállapítások is sok termékenyítő gondolatot adnak, — aminél jobbat kevés munkáról lehet elmondani. H tiszti József. Brückner, Alexander: Dzieje kultury polskiej. (Lengyel művelődéstörténet.) I—III. Krakow, 1930—1932.' 8U, VII + 653 ; 660 ; 778 1. A berlini egyetem professzora, a lengyel tudományos élet egyik legtekintélyesebb egyénisége, nagyrészben a saját, már kiadott tanulmányai alapján, de a kérdésre vonatkozó irodalom felhasználásával írta meg ebben a nagy, összefoglaló munkájában a lengyel fejlődéstörténetet. Természetes, hogy az írott források előtti időszak életének bemutatásával kezdi. Az archeológia, a kerámiai leletek gazdag anyagot nyújtanak neki a lengyel föld pogánykori életének megvilágításához. Végigvezeti az olvasót a régi lengyel temetőkön, falutelepüléseken, eléje tárja a házformákat, hogy egy fordulattal áttérjen a nép szellemi életére, vallási szokásaira. Nem sok hagyomány maradt fenn az őslengyelség életmegnyilvánulásainak a tisztázására. Arab írók, egyes görög kereskedők és utazók hagytak fenn elszórtan gondolatokat, amelyekből következtetni lehet. De ezeknek munkái már átterjednek a lengyel kereszténység korába is. Lengyelország egyesítése és megtérítése a Piastoknak, a „Polan"-hegység urainak volt köszönhető. Ők törték meg a
