Századok – 1934

Történeti irodalom - Draganu; Nicolae: Românii în veacurile IX–XIV. pe baza toponimie şi a onomasticei. Ism.: Tamás-Treml Lajos 211

Történeti irodalom. Drágáim, Nicolae: Bomânii ín veacurile IX—XIV pe haza toponimioi si a onomasticei. (Az oláhok története a IX—XIV. században a hely- és személynevek alapján.) Bucuresti 1933-(Academia Romána. Studii si cercetgri XXI.) 8°. 6851., 1 térkép, melléklet. Sinkai György, az oláh, helyesebben a ,dákoromán' történetírás apja jut eszünkbe, mikor a szintén erdélyi származású és egyetemi tanulmányait Budapesten végzett kolozsvári tudósnak aaskos könyvét forgatjuk. Kettejük között a lényeges különbség bz, hogy míg Sinkai és követői csak az erdélyi oláh folytonosság kizonvításánál hivatkoznak Anonymusra, addig D. Anonymusból viindulva, dákoromán Pegázusán merészen átlendül a Dunántúlra is, amelynek minden zegében-zugában seregestől véli felfedezni az ősoláhokat és ezek állítólagos leszármazóit. Ezzel a könyvvel az erdélyi oláh nyelv- és történettudomány elérkezett a dákorománizmus méhében fogant tudománytalan történetszemlélet csúcspontjára s bizonyára a nagy erudicióval megáldott szerző elfogulatlanabb honfitársai között is akadnak olyan bírálók, akik D. túlzásait és önkényes feltevéseit fejcsóválva fogják tudomásul venni. A mű a polemikus előszót és bevezetést leszámítva, amelyekben Melichnek A honfoglaláskori Magyarország c. könyvét és jelen sorok írójának két idevágó értekezését jelöli meg, mint ellenvéleményeinek szülőokát, tizenegy fejezetre oszlik. Ezúttal azt vizsgáljuk, milyen eszközökkel igyekszik D. Pannóniát is az oláh őshaza kiegészítő területévé avatni, megjegyezve, hogy adandó alkalommal a többi rész tartalmát is bírálni fogjuk. Szerinte a honfoglaló magyarok Pannóniában, tudniillik, a Dunántúlon oláhokat találtak (30.). Melich megállapításából indul ki, amely szerint ,,a Balatontól délre eső terület valamely részén új latin, de nem oláh nyelvű néptöredéket" (i. m. 424.) találtak a honfoglalók. Ennyi elég D.-nak ahhoz, hogy megpróbáljon tudományos alapot teremteni annak a hasonló tárgyú néhány oláh előadásnak és újságcikknek, amelyek a pannóniai ősoláhság meséjét még munkája megjelenése előtt divatba hozták. Fejtegetései alapján — mondja tovább (43.) — „tisztán látható lesz, hogy ez a népesség oláh volt. A tótokkal együtt Privina és Kocel egész fejedelemségét lakták, sőt Kocelnek még a neve is minden valószínűség szerint román, esetleg éppen oláh eredetű" 14*