Századok – 1934

Történeti irodalom - Draganu; Nicolae: Românii în veacurile IX–XIV. pe baza toponimie şi a onomasticei. Ism.: Tamás-Treml Lajos 211

212 TÖRTÉNETI IRODALOM. 22!) (A kiemelt szavak mutatják, hogy a fogalmazás, óvatossága elle­nére sem tűri a ,tisztán' határozót.). Ennek a szemléletnek meg­felelően Puscariunak az ősoláhság különböző ágaira vonatkozó elnevezéseit : Românii Räsäriteni (keleti oláhok a Balkán-félsziget északkeleti felében), Românii Apuseni (nyugati oláhok, az utób­biaktól nyugatra) és Dacoromknii (e két ágtól északra, voltaképen az északdunai oláhok ősei), elveti, mert ezek a pannóniai ősoláh­ságra nincsenek tekintettel (602.). Az utóbbinak szemmel tartá­sával helyesebbnek tartja, ha az előbbi két csoportot délkeleti, illetőleg délnyugati oláhságnak nevezzük, amelyhez mint észak­keleti ág a ,dákorománok' s mint északnyugati ág, a pannóniai oláhság csatlakozik. Ezekután történeti alapot próbál szerkesz­teni hely- és személynévmagyarázatai alá s a pannóniai oláhság létezésének bizonyítására hivatkozik történeti kútfőkre, helye­sebben egy történeti forrásra, tudniillik P. mester krónikájára, amelyben tudvalevőleg többször szerepel a Romani kifejezés.1 Ismerve a dákoromán receptet, amely szerint D. az oláhok ős­történetét rekonstruálja, nem csodálkozhatunk azon, hogy a króni­kában fellépő Romani szerinte minden esetben egyértékünek vehető a Blachii ac pastores Romanorum-mal : „Valahányszor Anonymus a pannóniai Romániáról beszél, ezek alatt a Blachii ac pastores Roma­noTOTOokat érti ; tudta róluk, hogy ott laknak s hogy az ottani lakos­ságot vagy annak egy részét képezik. Nyilvánvaló ez a magyarázat(!?) az egymással szomszédos ,,Romani' és ,Theotonici' népek szembe­helyezéséből olyan példákból, mint : „reliqui vero Romanorum . . . dimisso Castro Bezprem, fuga lapsi sunt, et pro remedio uitae in terram Theotonicorum properauerunt" (c. 48.) ; „plurss milites Romanorum in ore gladii consumpserunt . . . Reliqui uero Roma­norum . . . dum Hungarii et Romanii in confinio essent, Romanii fugiendo latenter fluvium, qui est confinio Pannonié et Theotonicorum, transnataverunt" (c. 49.). Amikor a szerző (t, i. Anonymus) .állam­polgárságukat' akarja megmutatni, akkor Pannonii néven nevezi őket (t. i. az oláhokat !) nem Romani néven (v. ö. „Et inde egressi usque ad Rabam et Rebuceam !) (recte Rabuceam !) uenerunt. Sclauorum et Pannoniorum gentes et régna uastauerunt, et eorum regiones occupauerunt", c. 50. „et Romanos fugatos esse de Pannónia per ipsos, et Carinthinorum Moroauensium (sic !) fines dévastasse . . . Regmira<|iie Рашошопия occupasse", с. 54. recte 51.) Ugyancsak azonos tehát a Blachii és Romanii ezekben : „Et mortuo illó (Attila) preocupassent (sic !) Romani principes terram Pannonié usque ad Danubium, ubi collocavissent pastores suos", c. 11. ; Tunc Usubu et Eusee ordinate exercitu contra Romanos milites, qui Cas­trum Bezprem custodiebant, pugnare acriter ceperunt", c. 48. ; „Et hoc audito omnes Romani per terram Pannonié habitantes uitam fuga (az utóbbi szót kihagyja) seruauerunt", c. 46. ; " Romani . . . dimisso castro Bezprem, ante eos fuga lapsi fluuium Laponso (recte Loponsu) latenter transnatauerunt", c. 49. etc." (16—17, 1. ehhez még 23). 1 111. Romanis, cap. I. ; Romanorum ib. ; Selavi, Bulgarii et Blachii ac pastores Romanorum, cap. IX. ; Romani principes, cap. XI. ; Romani per terram Pannonié habitantes, cap XLVI. ; Romani mili­tes, Romani többször, cap. XLVIII XLIX. ; Romanos fugatos esse de Pannónia, cap. LI.

Next

/
Thumbnails
Contents