Századok – 1934

Értekezések - M. CSÁSZÁR EDIT: Újabb színésztörténeti irodalmunk 201

Ú.TABB SZÍNÉSZETTÖRTÉNETI IRODALMUNK. 209 jelent, de komoly munkával tisztázni lehet majd az idegen hatások arányát. A valószínű eredmény az, hogy a német hatás nem volt olyan kizárólagos, mint azt a •— feladatukat egészen természetesen túlértékelő — német kutatók feltételezik. Egressy, majd Szerdahelyi, sőt kevébbé előkelő színházak tagjai is (pl. Molnár) kijutnak Párizsba, franciák viszont nálunk vendégszerepelnek. A tragikusokra nagy hatással van Alridge. Nagyon sok lehet az «gyes szerepek interpretálásában egészen egyéni.1

Sorozatos szereptanulmányok nyomán ki fog alakulni a magyar faj színművészetének karaktere, látni fogjuk, hogy melyek azok a szerepek, amelyek színészeinknek legjobban megfelelnek, s hogy egyes szerepeknek — például Hamlet, Lear, Don Carlos, Faust, Mefisztó, Solness, Rosmer — általában milyen vonásait domborítják ki, szemben más népek művészeivel. Mert egészen biztos, hogy amint nem egyforma az egyes nemzetek ízlése, mikor a publikumot alkotják, úgy nem azonos a különböző fajú színészek belső játékstílusa sem. A „fiatal Németország" színésze a finom, kissé édeskés, Goethei-Wolffi hagyományokon nevelődött Emil Devrient.2 Milyen egészen mások a „fiatal Magyarország" igényei ! Nem Lendvay, a Devrienthez hasonló modorú színész a „nemzetem művésze", az intellektuális vezetőréteg kedvence, hanem a viharzó szenvedélyektől fűtött, magát semmi indulatában nem mérséklő, de legalább is a Ludwig Devrient művészi színvonalán álló zseni : Egressy Gábor.3 Ami pedig a más-más nemzetiségű színészek más-más művészi felfogását illeti, arról mindenki meggyőződhetik, ha megnéz ugyanegy darabot itthon és a külföldön : akármilyen kis, hagyománytalan magánszínház is a színtér, a játszók mást fognak nyújtani itt és amott. Az újabb magyar színészettörténetről szóló referátum csonka lenne Németh Antal Midách-könyvének említése nélkül.4

A fennt ismerteitektől sokban különböző munka ez : egy színmű színpadi sorsának története, tehát rendezéstörénet. Molnár első tervezgetésétől Paulayn és a bécsi színházi világkiállítás eseményein át a legújabb magyar rendezésekig és külföldi próbálkozásokig, véngmegy N. a Tragédia minden rendezési mozzanatán. Nagy 1 Nem is kell éppen a leguagyobbakhoz mennünk eredetiségért. Pergő Celesztin—- akit- pedig Erdélyen kivid általában nem tartottak sokra — az „Ármány és szerelem" Ferdinándjáról nagyon helyes és finom jellemzést adott, valóságos karakterszereppé mélyítve az önmagában is vonzó fiatal hősi alakot. (Molnár György : Világostól Világosig. Arad, 1881. 121—3. 1.) 2 Bab így jellemzi a német ízlést és Emil Devrientet : „Dieser Posa, dieser Tasso, dieser Hamlet — nie gefährlich, nie unheimlich, nie eigentlich aufregand, aber immer schön, leidvoll, feierlich — das gerade war es, was das deutsche Publikum der Jahrhundertmitte wollte und brauchte." (Die Devrients, Geschichte einer deutschen Theaterfamilie. Berlin, 1932. 199. 1., hasonló módon : 202—3. 1.) 3 Ludwig Devrientről 1. u. ott, a könyv első részét. 4 Az Ember Tragédiája a színpadon. Budapest Székesfőváros Házinyomdája. 1933. 8., 159 1. Századok. 1934. IV—VI. 14*