Századok – 1934

Értekezések - M. CSÁSZÁR EDIT: Újabb színésztörténeti irodalmunk 201

206 M. CSÁSZÁR EDIT. színészcsapat s ha a magyar színészet későbbi útján elvált is a némettől, hogy művészete egyéni, vagy másfajta idegen színekkel gazdagodjék, az első lépésekre minden bizonnyal a németség tanította meg. Hogy ez az alapelv egy kissé túlozza a német hatás jelentőségét, hogy egészen megfeledkezik az iskoladrámákról és az erdélyi magyaros barokk kultúráról, amelyek szintén befolyással voltak a hivatásos magyar színészet kialakulására, az kétségtelen, mint alapeszméjének kifejtése azonban, P.-K. műve tökéletes. A hazai német színészet első nyomait kutatva, ősi angol hagyományokra is talál, ami északnémet színészek ittjártára utal ; meglehetősen durva, a mai esztétikumot semmiképen ki nem elégítő darabok, részben rögtönzések szerepeltek előadásaikon. A XVIII. század derekán itt vándorló színészek legfeljebb, mint mulattatók jöhetnek számításba. A század második felében az örökös tartományokban is hatalmasan fellendülő felvilágosodás azonban meghozza a komoly színművészetet. Wahr 1774 januárjában már másodszor hozza színre a Hamletet, természetesen a „Wiener Schluss"-szal,1 majd más Shakespeare-darabot is. (Meg kell itt jegyeznünk, hogy 1773-ban, az első pozsonyi előadással egyidőben, Bécsben megbukik a Németországban viszont viharosan ünnepelt Hamlet. A pozsonyi és németországi parallel sikereknél az az igazság, hogy Pozsonyban nem a felvilágosodás tapsolt a darabnak, mint Hamburgban,2

hanem a siker a bécsi kudarccal szemben azzal magyarázható, hogy Pozsonyt nem hatotta úgy át a franciás ízlés, mint a császárvárost.) Wahr mellett a felvilágosodás képviselője Seipp, aki már teljesen tudatában van kultúrmissziójának. Finom irodalmi ízlése, a túldíszletezéstől való irtózása szinte a XIX. század | nagy színigazgatóihoz teszik hasonlóvá. Érdekes, hogy P.-K. is úgy adja elő a Várszínház alapítását, mint II. József germanizáló törekvéseinek az eredményét. (16. 1.) Bayer óta állandóan kísért ez a föltevés, anélkül, hogy az írók azon gondolkoztak volna : kit akart a császár Budán germanizálni ? Hiszen Buda a XVIII. század végén tisztára német ; német műveltségűek azok a tisztviselők is, akiket a dikasztériumokkal együtt Pozsonyból ide helyezett, ezeknek az elnémetesítése nem volt probléma számára. Azonban tény, hogy II. József nagyvárossá akarta fejleszteni Pest-Budát s a nagyvárosnak, az ő felvilágosult szempontja szerint, jól szervezett, emelkedett szellemű színházi kultúrára volt szüksége. Az Aufklärung nemes értelemben vett theatromániája volt indító oka színházügyi rendelkezéseinek s a cél, amelynek eléréséért dolgozott, a műveltség terjesztése. Nagyon becsesek a könyv azon részei, amelyek a szcenikai fejlődésről, díszletezésről szólnak. A régi angol dráma halálfejes színpada, az első pesti lokális darab díszlete az áradástól pusztított város képével, majd a nagyobb (soproni, pesti, kassai) színházak különböző mesterektől festett, de egyskálájú díszlettára — hiszen a műsor mindenütt ugyanaz volt — igen érdekes közlései a szerzőnek. Munkája elolvasása után, akár a feltárt források gazdagságát, akár a komolytudományossággal megmért eredményeket tekint jük, megállapíthat-1 A. Winds szerint a Hamlet-előadásokban Németország-szerte ma is van valami szentimentális. (Hamlet auf der deutschen Bühne bis zur Gegenwart. Schriften der Gesellschaft für Theatergeschichte, XII. k. Berlin, 1909. 127. 1.) 2 „Hamlet wurde die Idealfigur der zu humanistischer Schwärmerei neigenden Aufklärungsperiode, die aus dem Protestantismus hervorgegangen war." Winds i. m. 3. 1.