Századok – 1934

Értekezések - M. CSÁSZÁR EDIT: Újabb színésztörténeti irodalmunk 201

ÚJABB SZÍNÉSZETTÖRTÉNETI IBO DALMŰNK. 207 juk, hogy nálánál senkinek sem köszönhet színészettörténetünk többet Bayer óta. Magyar Bálint és Biró Lajos Pál munkái mintegy folytatólagosan tárgyalják a magyar színészet első ötven évét : M. a Nemzeti Színház előtti kort, В. a színház első éveit.1 Olyan témák feldolgozására vállalkoztak, amelyek nemcsak számot tarthatnak általános érdeklődésre is, hanem megfelelő előtanulmányok alapján elsőrendű kortörténeti forrásmunkákká alakíthatók. Ezt az eredményt egyik író sem érte el, de míg В., újságíróra emlékeztető könnyed stílusával legalább le tudja kötni az olvasót, M. munkája alig több részletes Bayer-kivonatnál, ő a kevésbbé komoly is : a 8. lapon pl. panaszkodik, hogy а XIX. század elején Pest milyen kis város, nincs semmi szórakozás, a polgárok még csak — ki sem rándulnak ! Az előadás „természetellenes", mert nem naturalista, az, hogy Balla és Kőszeghy vidéki direktorok nagy hőségben jeges dézsákkal és lombbal hűtik a termet, meg, hogy a színpadon víz folyik, „érdekes kísérlet". (35. 1.) Még inkább a dolgozat értékének rovására megy, hogy tárgyi tévedés van benne : a Bánk bán első előadását Egressy érdemének tulajdonítja (16., 34. 1.), mert nem ismeri Horváth János megállapítását, amely szerint ez 1833-ban, Udvarhelyi Miklós jutalomjátékaként folyt le, Kassán. (Napkelet, 1926. 818. 1. Horváth említi még, hogy Rexa Dezső ennek az első előadásnak a színlapját közzétette a Vasárnapi Újságban, 1921-ben.) B. könyve tőbb figyelemre tarthat számot. Nem érdektelenek a színház létrejöttét megelőző tervezgetések — egy-, némelyike, pl. Spielenbergé, tipikusan aufklärista szellemű, odaülik az 1790-es évek politikai röpiratirodalma mellé. Szerző használta a Nemzet i Színház levéltárát s az V. fejezet, amelyben az előadásra szánt darabok előkészítéséről, a próbák rendjéről, stb. számol be, igazán értékes. Bevalljuk azonban, szívesen nélkülöznők a civódások krónikáját ; a színészettörténelemnek ezek a színfalak mögötti csatározások olyan elemei, amelyeknek sem a színészethez, sem a történelemhez nincsen közük s legfeljebb a mindenkori zugzsurnalisztika tollára valók. A B. könyvéhez kapcsolt függelékben Péchy Gyula, a Nemzeti Színház volt titkára lelkiismeretes és értékes műsorösszeállítást közöl az 1837—41. évekről. Mindkét magyar témájú szerző osztozik a szűklátókörűség hibájában. Nem a társadalomtörténeti tájékozatlanságra gondolok ; ezen a téren, már említett okokból, leglelkiismeretesebb szaktudósunk is botolhat.3

Sajnálattal kell azonban megállapít 1 A Nemzeti Színház előtti magyar színészet történetének vázlata. Athenaeum, Budapest, é. n. 8°, 36 1. — A Nemzeti Színház története 1837—1841. Budapest, 1931. 8°, 147 1. 2 Van Pukánszkyné Kádár J.-nak két kis értekezése a magyar népszínmű eredetéről. (Wiener Bühnenüberlieferungen im ungarischen Volksstück. D.-U. H. 1929. 188. .skk., 1930. 193. skk. 1. A magyar népszínmű bécsi gyökerei. I. К. 1930. 143. 1.) Ezekben végigelemezi az irodalmi és színpadi hatásokai, anélkül, hogy figyelembe venné a kor magyar intelligenciájának szociális beállítottságát. Ezért a bécsi kultúrhatás szükségképen torzul nagynak látszik. Valójában a felvilágosodás indította érdeklődés a nép helyzete iránt a negyvenes évekre nálunk már igen elmélyült. A romantika még fokozta ezt, gondoljunk csak a népi sorból származó Vajda Péterre s arra a Vonzalomra, amelyet a „fiatal Magyarország" (Petőfi !) érzett iránta. A jobbágy és a kispolgár, a maga becsületes, tisztultabb levegőjével