Századok – 1934

Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 158

200 PLEIDELL A. : A MAGY. VÁROSTÖRTÉNET ELSŐ FEJEZETE. az átvevő magyar nyelvben is, amilyen a germán vagy szláv nyelvekben volt s itáliait, lombardot, franciát, vallont, sőt spanyolt is jelentett csakúgy, mint a Latinus,1 amelynek népnyelvi jelölésére használták. így 1234—35-ben Symon Latinus, Symon comes Latinus néven emlegetik okleveleink Esztergom várának a tatárok elleni védelmezőjét, az arragoniai, vagy hispaniai Simon grófot is.2 Bodrog-Oíaszit, melynek lakosairól máshonnan is tudjuk, hogy vallon származású telepesek voltak,3

1224-ben TI. András király oklevele Frankavillának nevezi,4

Liptó megyében 1262-ben és 1278-ban a királytól Johannes Gallicus kapott földet s fiát már Petrus filius Johannis de Olasy néven emlegetik,5 vagyis a liptómegyei Nagy- és Kisolaszi vallon telepesei közé tartozott éppen úgy, mint Gekminus, Tywan és Theodorius, az olaszii Viliam fiai, akik 1267-ben és 1273-ban kaptak egy-egy darab földet Olaszi környékén s akikről neviik után is kétségtelen, hogy Vallonok voltak.6 Flandriai származású telepes volt az a Johannes Latinus is, akit 1204-ben Imre király az erdélyi szászok, illetve helyesebben flandriaiak sorából a királyi serviensek közé emelt s akinek két évvel utóbb II. András a Fogaras melletti Kövesfő nevű földet adományozta -Johannes Latinus itt falut alapított, amelyet latinul Villa Latina-nak s németül ma is Voldorf-nak neveznek.7 Pleidell Ambrus. nyúlt dolgozatunkat növelni. Csupán arra mutatunk rá, hogy a magyar az oláh népet csak akkor ismerte meg, amikor a dunántúli latin népmaradványok megnevezésére a kaj-horvátból átvett olasç szó származását már teljesen elfelejtette s ez az oka annak, hogy a wlach szó két különböző alakban és tartalommal — olasz és oláh — került a magyar nyelvbe. 1 Auner i. m. 29—32. 1. 2 Wenzel VI. 552., 567. 1., Fejér III. 1., 393., IV. 1. 278. I. 3 Szalay J. : Városaink nemzetiségi viszonyai a XIII. században. Századok, XVI. (1882.), 552., 1. és utána Auner is, i. m. 37. 1., rámutatott, hogy 1201. évi szabadalomlevelük a bírót praepositusnak nevezi, ami Észak-Franciaországban volt szokás. 4 Hazai okmánytár VI. 17—18. 5 Wenzel, V. 180. 1., Hazai Okmánytár VI. 232. 1., Fejér IV. 3. 65. és 209. 1. 6 Wenzel III. 159—61., IX., 29—31. 1. V. ö. Mályusz E. : Túróé megye kialakulása. Budapest, 1922. 103. I. 7 Johannes fiait Corrardusnak és Danielusnak, unokáját pedig Gyanúsnak hívták : kétségtelen flandriai eredetről tanúskodó nevek. Zimmermann—Werner I. 7—9., 54., 82. 1.