Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 158
198 PLEIDELL AMBRUS. zált, latin népek által lakott területekkel volt körülvéve s ha figyelembe vesszük, hogy a Duna mekkora elválasztó lehetett abban az időben,1 mondhatjuk, hogy földrajzilag is közéjük tartozott. A Romanust, Latinust, mint arra még rá fogunk térni, a magyar nyelv a német Walch fogalmával teljesen egyező olasz szóval jelölte. Azt hisszük, a fentiek után nem lehet kétséges többé, hogy a Szentgotthárdtól nyugatra, a Lapinesfolyó jobb partján fekvő Olaszfalu, németül Wallendorf, melynek nevéhez Anonymus a veszprémi rómaiak menekülését fűzte, valóban római eredetű és romanizált lakosságú település volt. Már Moór rámutatott, hogy a névtelen jegyző maga is ismerte ezt a helyet. Egy 1274-ben kelt oklevél határ leírásából tudjuk, hogy a Rába alsó folyása völgyében vezető útat, amely a Vasvártól a német határra vezető nagy úttal2 kétségtelenül azonos,3 még a XIII. század végén is via Latinorum-nak nevezték.4 Amikor tehát Anonymus a Szent László-kori magyar krónikában Veszprémből menekülő rómaiakról olvasott,5 a menekülés természetes útjául szolgáló Rába-völgyben via Latinorumról hallott s ahol az út a Lapincs-folyót metszi, a folyó túlsó partján romanizált települést talált, ezeket a rómaiakat másnak, mint Veszprémből menekülteknek, nem tarthatta. Ezekből következik azonban, hogy a Loponsu mondája — részben — tényleg autopszián alapult s a XII. század közepe táján valóban római népmaradványok éltek Olaszfaluban. Olasz-szal kapcsolatos helynevet pedig a Dunántúl többi részén is elég nagy számmal találunk. A középkorban Vas megyében Olaszfalun kívül Vasvártól délkeletre volt egy Olaszka nevű hely, amelyről 1258-tól kezdve vannak adatok. Somogy megyében Olaszfaluról és Olasztelekről olvasunk. Zala megyében Nagyvázsony és Füred vidékén Olasz, Sziget és Páka vidékén Olasz-Mihály-lakosa feküdt, Kéménd tartozékaként pedig Olaszfalut halljuk emlegetni. Tolna megyében Olasz-Kanya és két Olaszfalu nevű hely-1 V. ö. a Balaton elválasztó jelentőségéről : Kogutowitz i. m. 152. 1. 2 ad magnam viam, per quam de Ferreo Castro uadunt ad Teothoniam . . . Wenzel VII. 63. 1. 3 V. ö. Glaser L. : Dunántúl középkori úthálózata. Századok, LXIII. (1929.), 165. 1. 4 Körmend és Csákány között, Hology határában. Wenzel, IX. 97. 1. 6 V. ö. Hónian : A Szent László-kori Gesta Hungarorum, 96—97. 1.
