Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 158
A MAGYAR VAROSTÖRTÉN KT ELSŐ FEJEZETE. 197 férhető helyeken keresett menedéket és telepedett meg véglegesen.3 így a VII.' század elején, amikor a barbárok Salonát elpusztították, megmaradt polgárai a keletrómai császár engedélyével a közeli Spalatumban, Diocletianus császár jól megerősített palotájában telepedtek meg, az ugyanezen időben elpusztult Epidaur lakói 10 kilométerrel északnyugatra, a szárazföldről nehezen megközelíthető helyen Raguzát alapították, új alapítás volt Antivari, régi lakóhelyüktől távolabbra vonultak a régi római Alcinum lakói s hasonló új alapítás lehet magasan fekvő várával Cattaro is. Számos helynév mutatja azonban, hogy a római lakosság nem mind települt be a városokba, hanem egy része a falvakban maradt továbbra is.2 Attól kezdve, hogy a viszonyok némileg rendeződtek, hosszú évszázadokon át éltek itt egymás mellett békében a szlávok és a rómaiak, különösen a városlakók. A IX—XIII. századi elbeszélő források Romani-nak, Latini-nak nevezik Dalmácia lakóinak egy részét és világosan megkülönböztetik őket a lakosság másik részétől, a Slavi-tól, akiktől az előbbiek nemcsak szokásaikban különböznek, hanem abban is. hogy latin nyelven beszélnek s a szlávokkal szembeállítva, latinoknak, szláv nyelven vlasi-nak nevezik a városlakókat a X-y-XIII. századi oklevelek is. A későrómai személynevek egész a középkor végéig fennmaradtak ezekben a városokban s a közlatinból kifejlődött sajátos latin nyelvét — amelyet a XV. században Toscanában csak nehezen értettek — egykorú tudósítás szerint, még a XVI. század első felében is beszélte Dalmácia latin lakossága.3 A Balkán félszigeten a romanizmus a VIII. században még összefüggő nyelvterületet képezett4 s a magyar honfoglalás idején nemcsak a dalmát tengerparton élt még — a magát szintén Romanusnak nevező oláh hegyipásztoroktóI eltérő etnikumú és származású5 — romanizált lakosság, hanem az attól északra eső vidékeken is. Pannónia tehát a honfoglalás idején két oldalról romani-1 Jirecek : Die Romanen in den Städten Dalmatiens, Denkschriften. XLVIII. (1902.), 24. kk. 1. 2 Jirecek : Geschichte der Serben I. 97., 158. 1. 3 Jirecek : Die Romanen I. 1., 32., 40., 44—5., 78. kk. L, u. a. : Die Handelstrassen und Bergwerke von Serbien und Bosnien während des Mittelalters. (Abhandlungen der königl, böhm. Gesellschaft der Wissenschaften, VI. Folge, 10. Bd.) Prag, 1879., 4. 1., u. a. : Geschichte der Serben I., 157—8. 1. 4 Réthy L. : Az oláh nyelv és nemzet megalakulása. Budapest, 1887., 59. 1." 5 Jirecek : Geschichte der Serben I. 157—8. 1.
