Századok – 1934

Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 158

196 PLEIDELL AMBEtrS. nyitja, hogy a bajorok Walch-nak a Dunától délre, bajor vagy alemann területen elszórt falvakban élő rómaiakat nevezték s hogy a Walch-al kapcsolatos helynevek a római élet fennmaradásának biztos bizonyítékai. Ilyen helynevek pedig nemcsak az Alpokban és a salzburgi püspökség területén fordulnak elő, hanem az Alpok északi szélén, Dél-Bajorországban, Tirol és Svájc északi részein, továbbá Badenben is ; bizonyos tehát, hogy a betelepült germánság között ezeken a helyeken is sokáig fennmaradt a római lakosság.1 Voltelini kutatásai alapján azt is tudjuk, hogy az alpesi latinok nagy része a régi lex Romanából — itáliai befolyások nélkül — kialakult sajátos jog szerint, a lex Romana Curiensis szerint élt majdnem az egész középkoron át s okleveles gyakorlatuk a. IV—V. századi római oklevelek sajátságait egész a késő középkorig megőrizte.2 Már J. Jung rámutatott, hogy a régi római Raetia középső és északi részein, továbbá Noricum területén, a Dráva mellékvölgyeiben, Felső-Ausztriában és Salzburg környékén, a Chiem-see és a Duna mentén is a magyar honfoglalás idején ezek a rómaiak még összefüggő tömbben éltek egész Szent-Gotthárdig, Romanus-oknak vagy Latinus-oknak nevezve és vallva magukat. Más kutatásokból ismét úgy tudjuk, hogy Vintschgauban a XVII. században még latinul beszéltek, az úgynevezett Curwalch-oknak pedig saját irodalmuk volt. Maradékaik a svájci Graubündenben, továbbá a déltiroli Dolomit-Alpokban és az Eisack völgyén ma is élnek — a nyolcvanas években mintegy hatvanezerre becsülték számukat — s a graubündeniek saját nyelvükön Romauns-nak, az Eisack-völgyiek pedig Ladins-nak nevezik magukat.3 De nemcsak a Pannóniával nyugat felé szomszédos területeken, hanem attól délre, Dalmáciában, a régi Ulyricum területén is nagy számmal éltek romanizált népek a középkorban. A VI. század végén és a VII. század elején avar és szláv csapatok egymás után járták át és pusztították Dalmáciát, annak latin városait és telepeit s a lakosság részben szigeteken, részben pedig a tengerparton, nehezen hozzá-1 Schwarz i. h. 92—6. 1. 2 Voltelini, H. : Spuren des räto-romanischen Rechtes in Tirol. Mitteilungen des Instituts für österr. Geschichtsf. VI. Ergbd. (1901.), 145. kk. 1. 3 Jung, J. : Römer und Romanen in den Donauländern. Innsbruck, 1887., 206—8. 1., Egger i. m. 92. 1., Stolz i. m. 57. 1.