Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 158
A MAGYAR VÁROSTÖRTÉNET ELSŐ FEJEZETE. 1!)5 szórva a germánság között, egész az Alpok keleti nyúlványaiig, mindenütt nagy számban éltek. Vorarlberg déli részében, a Wallgaunak és Montavonnak nevezett területeken ma is alig lehet találni német eredetű helységnevet, Nagyon erősen meg volt szállva a középkorban rómaiaktól a tiroli Inn-völgy vidékének egész nyugati része, főleg az Ötztal, Pitztal, de különösen a Kaunsertal és Paznauertal, Tirol németnyelvű részeinek legrómaiasabb jellegű vidéke azonban az Etsch völgyén Vintschgau volt, ahol a helységek túlnyomó része latin nevű, sőt latin nevűek a diilők és majorok is. A Vintschgautól keletre eső déltiroli részeken, Trient, Meran, Bozen és Brixen vidékén szintén kimutatható, hogy minden nagyobb megrázkódtatás nélkül élték túl a népvándorlást a rómaikori latin települések. De nemcsak az Eisack és mellékfolyói völgyeiben, hanem a Pustertal környékén, továbbá a Dolomit-Alpokban is, latinul beszélő nép volt megtelepedve a középkorban. A helységnevekből következtetve sokáig sxírű, romanizált népnek kellett élnie az Inn völgyén, főleg Innsbrucktól a Zillerpatakig. azt pedig, hogy a magyar honfoglalás idején a salzburgi püspökség birtokain, Salzburg környékén, Traun és Vöckla mellékén is laktak római eredetű népek, okleveles adatok is bizonyítják.1 Mindezek a római telepek a legrégibb germán települések között fordulnak elő, bizonyos tehát, hogy maguk is abból a korból maradtak vissza, a Salzburg környékére vonatkozó adatok pedig azt is kétségtelenné teszik, hogy az összes Walch-, Walchen-helynevek is régi római települések maradványai.2 Arra különben, hog}' a német Walch szó a latin Romanus-szal azonos jelentésű, továbbá, hogy a Walch nevek s annak összetételei és származékai, mint Walchen, Walachen, Walchen-See, Wallgau, Wallberg, Wahl-, kétségtelenül római eredetűek és római lakosságra vallanak, Dopschon kívül már Egger is rámutatott,3 legújabban pedig E. Schwarz is bizo-1 Egger i. m. 91—5. 1., Ettmayer, K. : Die geschichtlichen Grundlagen der Sprachen vert hei lung in Tirol. Mitteilungen des Instituts für österr. Geschichtsf., IX. Ergbd. (1915.), 1—33. 1., Stolz, O. : Geschichtliche Folgerungen aus Orts-, insbesondere Hofnamen im Bereiche Tirols. Zeitschrift für Ortsnamenforschung, VII. (1931.), 57. 1., Dopsch : Grundlagen der europäischen Kulturentwicklung I. 138—40. 1., Schwarz, E. : Walchen- und Parschalkennamen im alten Noricum. Zeitschrift für Ortsnamenforschung, I. (1925—26.), 91. lap. 2 Dopseh i. m. I. 138—40. 1. 3 Egger i. m. 362. 1. 13*
