Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 158
A MAGYAR VAROSTÖRTÉN KT ELSŐ FEJEZETE. 193 római terrasigillata cserépből csiszolt orsófejeket, római üvegkarperectöredékeket és IV. századvégi kopott római pénzt találtak, nemcsak azt bizonyítja, hogy e sírmezőket a keltáktól kezdve megszakítás nélkül használták temetkezési helyül, hanem azt is, hogy a rómaikori lakçssâg tovább is fennállott és élt a diadalmasan bevonuló keleti lovasnépek mellett. Veszprémnek az avarkor végén is konstatálható életét mutatják azok a faragott kőtárgyak, köztük egy longobard ízlésű szalagfonatos oszlopfej, amelyek a veszprémi székesegyház átépítése alkalmával a padló felszíne alól kerültek elő s amelyeknek Rhé Gyula szerint IX. században épült templom maradványainak kell lenniök.1 Más irányú kutatások is támogatják azt a feltevést, hogy Veszprémben és környékén romanizált, latin népek valóban éltek a honfoglalás idején. Anonymusnak a dunántúli és a Veszprémből menekült rómaiakra vonatkozó előadásáról Hóman kimutatta, hogy az a Szent László-kori Gesta Hungarorumból való átvétel.2 Arról tehát, hogy a dunántúli rómaiakon oláhokat kellene érteni s Anonymus véletlenül szerepeltette volna őket a Dunántúlon, szó sem lehet. Nem lehet azonban Anonymus Romanus-ait — mint Hóman3 és Pais Dezső4 vélik — frankoknak, vagy általában németeknek sem tartani ; a krónika futólagos átolvasása is meggyőzhet bárkit, hogy ezek politikai és etnográfiái megoszlásával a névtelen jegyző nagyon is tisztában volt : következetesen theutonici, franci, franci orientales stb. néven nevezi őket. Minthogy tehát a dunántúli rómaiakat semmi más néppel azonosítani nem lehet, Anonymusnak a főleg Veszprémből a Lapines völgyén át német földre menekült rómaiakról szóló előadását az Alpok egykorú, etnográfiái viszonyaival összevetve, már Schünemann arra a következtetésre jutott, hogy Anonymus az Alpokban akkor még nagy számban élő s magukat Romanus-oknak nevező latin népelemeket a honfoglaló magyarok által Pannóniából kiűzött népek maradványának tekintette, azaz, a krónikában szereplő Romanufl-ok valóban rómaiak, latinok voltak.5 Ezen a nyomon 1 Rhé Gy. : Veszprém vármegyei avar emlékek. Veszprém, 1924., 20—21., 25—6., 34., 54., 62. kk. 1. , Richthofen B. : A szláv kérdés Magyarország középkori archaeológiájában. Arch. Ért. XL. (1923— 1926.), 143. 1. 2 Hóman : A Szent László-kori Gesta Hungarorum 96—7. L 3 A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése 38. 1. 4 Magyar Anonymus. Budapest, 1926., 135. 1. 5 Schünemann, K. : Die Römer des Anonymen Notars. TJng. Jahrb. VI. (1926.), 448. kk. 1. Századok. 1934. IV—VI. 13
