Századok – 1934
A .MAGYAK VÁROSTÖRTÉNET ELSŐ FEJEZETE. 17 két-három évszázad volt körülbelül az az idő. amelynek leforgása alatt a nyugati államszervezetben és társadalmi organizmusban bekövetkezett nagy változások hozzánk eljutottak és átalakító hatásukat nálunk éreztették. Ezek szerint tehát, ha a németországiakhoz hasonló városalapítások nálunk is voltak, a XIII. század elejénél korábban hiába keresnénk azokat. Adtak ki ugyan magyar királyok városprivilégiumokat a királyság első két századában is, azoknak a száma azonban nagyon csekély és ha közelebbről vesszük szemügyre őket, csakhamar rá kell jönnünk, hogy ezeknek a magyar városügyhöz vajmi kevés közük van. Kálmán király és XII. századi utódai által 1108-tól kezdve a dalmát városok számára kiadott privilégiumokra gondolunk itt, amelyekről legutóbb Deér József mutatta ki, hogy az oklevelet adó uralkodó előtt a városi jog és városügy akkor még teljesen idegen valami volt.1 Bizonyítja ezt különben az is, hogy az oklevelek maguk — legalább azok, amelyek eredetiben maradtak ránk — nem is a magyar kancelláriában készültek, hanem dalmát területen s a magyar kancellárián csupán megerősítés, pecsételés végett mutatták be azokat.2 A dalmát városoknak adott okleveleket figyelmen kívül hagyva tehát, a magyar városi szabadalomlevelek közül legrégibb az az oklevél, amelyet 1201-ben Imre király adott a Patak melletti Olaszi lakóinak.3 Mindjárt meg kell azonban jegyeznünk, hogy a király az oklevélben nem beszél kifejezetten arról, hogy Olaszin várost akar alapítani, vagy, hogy az a célja volna a privilégiumokkal, hogy városi lakosságot toborozzon ebbe a helységbe, olyan értelemben tehát, mint a németeknél látjuk, vagy alább magyar városok keletkezésénél látni fogjuk, városalkotónak ezt az oklevelet nem tekinthetjük. Ha az oklevél szövegén átfutunk, azonnal szembetűnik, hogy a pataki, vagy Patak melletti Szent Miklósegyháznál megtelepedett idegen népekről —• nyilván flandriaiakról — van itt szó, akik már régebb idő óta élnek itt saját országuk magukkal hozott szokásai és törvényei szerint 1 Deér, .T. : Die dalmatinisehe Munizipalverfassung unter der ungarischen Herrschaft bis zur Mitte ries XII. Jahrhunderts. Ungarische Jahrbücher, XI. (1921.), 376. I. V. ö. Pleidell A. : A nyugatra irányuló magvai- külkereskedelem a középkorban. Budapest, 1925., 9. I.' 2 Szentpétery I. : Magyar oklevéltan. Budapest, 1930., 51. 1. 3 Endlicher, St. : Rerum Himgaricarum monumenta Arpadiana. Sangalli, 1849., 399—400. 1. Fejér, G. : Codex diploinaticus Huugariae ecclesiasticus et civilis. Buda, 1829—, V. 1. 181—182. 1.
