Századok – 1934
A MAGYAR VÁROSTÖRTÉNET ELSŐ FEJEZETE. 3 szerűen befolyásolta is, művében téves eredményekre kellett jutnia. Schünemann könyvének bevezetésében azt állítja ugyanis, hogy a középkori magyar városi intézmény a tágabb értelemben vett német városi intézménynek egyik oldalhajtása, amelyre más nyugateurópai, nevezetesen a XII. században francia, majd olasz befolyások is hatottak, sőt a XIV—XV. században akadtak Magyarországon olyan városok is. amelyeknek, vagy legalább lakosságuknak erősen magyar karaktere volt, — mindamellett a középkori magyar városok és szervezetük teljes egészükben németeknek tekinthetők.1 Mert hiszen Pannónia régi római városait és kultúráját — mint Schünemann megállapítja2 — elsöpörte a népvándorlás, a honfoglaló magyarok pedig nem voltak városépítők3 s nem voltak városépítők az itt talált szláv népek sem. Ügy, hogy a magyar városok és a magyar városi kultúra a németeknek köszönhető. Ebből a hipotézisből önként következik, hogy Schünemann a magyar városokat a városok azon csoportjához sorozza, amelyeket — főleg Rietschel fellépése óta —- alapított városoknak szokás nevezni s amelyek — legalább a német történetírás szerint — a német keleten túl, Sziléziában, Cseh- és Morvaországban, valamint Lengyelországban is kimutathatók, mint a német kultúra, expanziójának a termékei.4 Schünemann megállapításai a magyar történettudomány számára végeredményben újságot nem jelentettek. Részben a jóval későbbi helyzet alapján, részben a liberalizmus korának történetszemlélete következtében, nem kis részben pedig éppen a német történetírás hatása alatt, a magyar történettudománynak — ha a részletekben nem is egyező, mégis — nagy egészben Schünemannéval azonos felfogása volt, aminek nem sokkal Schünemann könyvének megjelenése előtt — a magyar várostörténeti kutatás eredményeit összegezve — Mályusz Elemér is kifejezést adott.5 Mindazok azonban, akik ezt vallják, jobbára a magyar középkor utolsó rpásfél századának helyzetképe alapján alakították ki felfogásukat s ezen az alapon más eredményre 1 Schünemann i. m. 7—8. 1. 2 U. o. 32 kk. 1. 3 U. o. 17 kk. 1. 4 U. o. 8—9. 1. 5 Geschichte des Bürgertums in Ungarn. Vierteljahrschrift fiir Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, XX. (1927 -28.), 365 kk. 1. 1*
