Századok – 1933

Történeti irodalom - Neumann Hans–Müller Günther: Höfische Kultur. Ism.: Váczy Péter és Halász Gábor 89

91 történeti irodalom. Isten műve s szerelmese képében isteni fény ragyog fel. A testet a lélek tükrének tekinti. Szép test, földi gazdagság, nemes arányosság, gondtalan életmód, stoikus derű — ezekben nyilatkozik meg a valóság szeretete. N. ezen a ponton párhuzamba állítja a Staufok építkezéseit a Minnesang sajátosságaival, s talán túl merészen azt a következtetést vonja le, hogy a lovagi kultúra Stauf-kultúra szemben a Welf kultúrkörrel, s hogy ez a Staufkultúra egészen — ,,ungotisch". Nem lehet, de talán nem is szükséges, a gazdag tartalmú könyv minden megállapítására kitérnünk. Utaljunk egy-két szóval még arra, amit elhallgattunk. Formalizmusba torkoló szimbolikus etika, tolerantia, függetlenség az egyházi gondolat alól, humanitásfogalom, ezek az utaló-szavak eléggé mutatják, hogy N. a tárgyalt kérdést egész kultúrális összefüggésében látja. A módszer, amely egyszerre száraz és lelkes, szellemit érzőn rátaláló, még ott is elismerésre késztet, ahol téved. Nem látszik bizonyosnak, hogy az arab kultúrának nincs » köze a troubadour költészethez. Hogy a Minne erényrendszere antik eredetre utal, ez még nem zárja ki az arab közvetítés 1 lehetőségét. Aristotelest is arab forrásból ismerte meg Nyugat, II. Frigyes udvara pedig, mint ismeretes, még külsőségeiben is a keleti kultúrának hódolt. Nem szabad elfeledni, hogy az arab kultúra maga is antikizálódott. N.-nak itt ki kellett volna mutatnia, I hogy az arab troubadour erkölcsi kátéja máskép hangzott, mint a Minnesang erénytana. N. állandóan Höfische Kultúr-ról beszél, s ezt szembeállítja 1 a gótikával. A Délfranciaországból előtörő antik szellem a Staufok korának művészetét döntően befolyásolta. Ez az antikizáló hullám N. szerint nem egyeztethető össze a gótikával. Itt is nyilvánvalóan további vizsgálat szükséges. N. azonban kétségkívül túllő a célon, midőn a lovagi költészetet a Staufok számára akarja lefoglalni. A troubadour költészetnek igazi otthona mégis csak Franciaország, s nem a német határterület. Épp így helytelenül jár el, midőn az udvari kultúra szellemét keresi — Aquinói Sz. Tamásban ! N. nem veszi észre, hogy az udvari kultúra már csak egy egyetemesebb szellemi mozgalom részhajtása. Ez a szellemi mozgalom jut szóhoz Sz. Tamás rendszerében, s így az nem ennek a szellemi áramlatnak udvari megnyilatkozása. Váczy Péter. II. M. tanulmánya a részletmegfigyelések gazdagságával és szubtilitásával talán még felülmúlja az előzőt. Máig a legteljesebb értékű kísérlet egy letűnt korszak antikvárius fogalmainak felfrissítésére, a maguk szellemi talajába ágyazása útján lélektani megértésükre. Nem felületes tipizálást végez, amelyre oly hajlamosak az átlagos szellemtörténészek a világnézet, stílusirány, korszerű lelki beállítottság nyers fogalmainak váltogatásával, hanem a mienkétől oly gyökeresen különböző irodalmi szemléletet