Századok – 1933

Történeti irodalom - Rácz Béla: Két évszázad a magyar református igehirdetés történetéből. Ism.: Révész Imre 74

79 történeti irodalom. Lehetetlen tehát igen komolyan nem mérlegelnünk azt a körülményt, hogy ők egy töretlen, vagy majdnem töretlen kutatásterületen verejtékeztek s erejük minden becsületes megfeszítésével sem juthattak egyelőre odáig, hogy kifogástalanul érett tudományos gyümölcsöket termeljenek. Az épület körül, melyet emelni szándékoznak, nemcsak az állványok látszanak még, de nagyon sok nyers téglarakás is, amelyekből még majd ezután lesz épületrész. Es mivel azt a legszigorúbb bírálat sem mondhatja, hogy eddigi munkájukat téves és terméketlen kiindulópontból, elhibázott terv szerint végezték : nem szabad tőlük megvonnunk azt a bizalmat, hogy további munkásságuk folyamán rendre kiküszöbölődnek eddigi gyarlóságaik s az eddigi lendülettel továbbfolytatott kutató és feldolgozó tevékenységük az ő szép tehetségükhöz és vasszorgalmukhoz sokkal méltóbb eredményeket is fel fog mutathatni. , Ez pedig nagyon kívánatos, mert azt már e mostani dolgozataik alapján joggal lehet remélni, hogy majdani végső ered( ményeik nagyban gazdagítani fogják és nem egy ponton el fogják mélyíteni a magyar szellem újkori fejlődésének eddig tudományosan megismerhető képét. Még annak is, aki az anyagi élet puszta reflexének tekinti a lelki életet s merő szociológiai „felépítménynek" tart mindenféle vallási és egyéb ideológiát — még az ilyennek is el kell ismernie legalább a múltra nézve, hogy az igehirdetés és a kegyességgyakorlás igen hatalmas tüzű kohója és a maga finom imponderabiléivel is ellenállhatatlan erejű I pőrölye volt a magyar élet formálásának. Közvetlen erkölcsi hatásukat, nevelő értéküket nem is bolygatva most, csak arra gondoljunk, hogy a magyar lelket az egész nyugateurópai— amerikai kultúrán átlüktető nagy áramlatok közel háromszáz esztendőn keresztül legközvetlenebbül az imádságoskönyvön és a prédikáción át érték el és befolyásolták. A református magyarság lelke ezeken a csatornákon át kapta rendre a reformációból kinőtt hitvallási orthodoxia, a holland, angol és német típusú „pietizmus", majd a száz regiszterű felvilágosodás hullámlökéseit s ezek a hullámok alakították folyton az arculatát úgy, mint a tenger hullámai a partoknak a képét — lassú és szívós mindennapi munkával, amelynek eredményét csak századok távlatában lehet szemmelláthatóan megállapítani. Minden hasonlat közismert hibájára itt is rögtön figyelmeztetnünk kell persze : a magyar lélek e hullámokkal szemben nem viselkedett olyan passzivitással, mint az Óceán őrlő vizével szemben a parti kőzettömegek, hanem egészségesen és erőteljesen reagált azokra s mint egyéb, úgy vallási vonatkozásban is a külföldről ráható nagy egyetemes áramlatoknak különleges színű és zamatú itthoni változatait termelte ki. Ezt, amint a protestáns egyháztörténelemnek más egyéb, már eddig gazdagabban művelt ágaiból, éppúgy I. és R. eddigi anyagközléséből is meg lehet állapítani, jórészt a szrezők értékes ujj mutatásai nyomán is. Például ott van az a sokat emlegetett „magyar józanság", mely hogy a magyar