Századok – 1933

Történeti irodalom - Rácz Béla: Két évszázad a magyar református igehirdetés történetéből. Ism.: Révész Imre 74

78 történeti irodalom. léleknek csakugyan mennyire valós és századokon át állandó vonása, azt igen szépen meg lehet látni ennek a két könyvnek gazdag anyagából is : a csekély kivétellel színmagyar hazai reformátusság lelke — amint legérdemesebb tanítói, vezetői finoman megérezték — sohasem tudta bevenni sem a pietizmus különböző külföldi típusainak erős misztikus emocionalizmusát, fülledt és mámoros lelki légkörét, a léleknek fenekestől felkavarására törekvő, vagy legalábbis azzal együttjáró lélekébresztő módszereit — de éppúgy nem tudta bevenni a racionalista prédikálás szélsőségeit sem (tehát a túlságosan hűvöset éppúgy elutasította magától mint a fülledtet és a forrót !), s még ott is, ahol legjobban elvékonyulni látszanak az összekötő szálak a történeti és az „észvallás" között, minduntalan átüt a vulgáris magyar vallásbölcselkedésen és filiszteri moralizáláson az egyházi hagyomány és a dogmai forma megbecsülése, az egyszerű biblikusnépi vallási életformák iránti kegyeletes tisztelet, amit nem lehet pusztán az állást és kenyeret féltő óvatosságból, őszinteséghiányból magyarázni — mert akkor is találkozunk vele, amikor ( már a közhangulat általános változása miatt semmi szükség nem volt efféle óvakodásra többé —, hanem nyilván mélyebb, , ezredéves lelki s talán faji gyökerekkel bír. Azután még hadd utaljak arra, hogy kegyességi irodalmunk az I.-től felkutatott és közölt döntő érvényű bizonyságok szerint milyen mélyen át meg át van itatva nemzeti motívumokkal, milyen gazdagon zengő húrjává lesz a XVI-—XVII. századi imádkozó magyar léleknek a hazafi fájdalom és remény, s ez a vonás aztán — a > Habsburg-lojalitás egy szükségképeni átmenete után, amelyet R. tökéletesen félreért és egészen igazságtalanul ítél meg — hogyan jelenik meg új változatként a XlX. század első felének liberális politikai és szociális szellemmel eltelt, de szintén erősen magyar és hazafias prédikálásában. — Arra elég legyen itt most csak egészen mellékesen figyelmeztetnünk, hogy a prédikációknak és imádságoknak irodalmi köntösei milyen gazdag és eddig kiaknázatlan lehetőségeket nyújtanak stílustörténeti kutatásokhoz, közelebbről az irodalmi barokknak ahhoz a sajátosan protestáns és magyar módosulásához, amely a prédikáció-, de kivált az imádságstílben nálunk oly hamar meghonosodott és olyan feltűnően szívós életűnek bizonyult, sőt némely csökevényeiben máig bizonyul. I. és R. könyvei mindent összevéve érdemes és sokatígérő kezdések, amelyek a szűkebb teológus szakkörökön és a speciális egyháztörténelmi mezőn túl is megérdemlik a fokozott figyelembevételt. A magyar szellemtörténelem egyetemes érdekéből is nagyon kívánatos, hogy ne csak ők folytassák tovább kutatásaikat a már feltört mezőn minél nagyobb elmélyedéssel s a tudományos problémafejtés és képalkotás legmagasabbrendű követelményeire figyelemmel, hanem lépjenek a nyomukba mások is, az ő dicséretes példájukon buzdulva. Természetesen igen fontos előfeltétele volna az e téren folytatandó kutatás racionalizálásá-