Századok – 1933

Történeti irodalom - Rácz Béla: Két évszázad a magyar református igehirdetés történetéből. Ism.: Révész Imre 74

76 történeti irodalom. könyvészetileg eddig nyilvántartva. így R.-nak már a puszta címek gyűjtésében és leltározásában is jóval nagyobb nehézségekkel kellett birkóznia, annak ellenére is, hogy néhány kivételtől eltekintve itt már éppen nem olyan könyvészeti ritkaságokról volt szó, amilyenek az I. anyagában találkoznak lépten-nyomon, de amely anyagban kitűnően, ha nem is hiánytalanul tájékoztat a Régi Magyar Könyvtár, míg ehhez hasonló megbízhatóságú segédeszközt R.-nak már a maga anyaga összeszedéséhez sem a Szinnyei-gyüjtemények és a Petrik-féle könyvészet, sem más szórványos és hiányos összeállítások ném nyújthattak teljes mértékben. Az általános tudományos mérték alkalmazásával s az eddig elmondottak alapján tehát mindakét szerzőről azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy a maguk elé tűzött tudományos feladathoz mindaketten igen derék könyvészeti előtanulmányt s roppantul gazdag és hasznosan rendezett anyaggyűjtést nyújtanak ugyan, de magát a feladatot egyik sem oldja meg. Összefoglaló, egységes, élettel teljes képben sem I. nem tudja nekünk megmutatni a reformáció és az ellenreformáció századainak imádkozó református magyarját, sem R. a barokkal kereszteződő felvilágosodás, a neoklasszikus ideálizmus és a romantika, valamint a politikai és társadalmi liberálizmus magyar református prédikátortípusait. Nagyon becses, itt-ott ritka finomművű mozaikdarabokat kapunk tőlük csupán, amelyeknek összerakásával magunknak kell kísérleteznünk. De viszont ez a kísérletezés csak az I. nyújtotta anyagnál biztathat némi sikerrel — ánnak bőséges és szerencsés kézzel összeválogatott szószerinti szemelvényei alapján —, amig R.-nál éppen a szemelvényanyag aránylag kevés és nem is mindig elsőrendűen jellemző, úgy hogy annak, aki a szerzőtől adott jellemzéseket készpénzül nem akarja elfogadni, magának kell őt ellenőrizni, amihez mindenesetre igen nagy segítség a fáradságos kutatásai alapján készült könyvészeti összeállítás. Nagy igazságtalanság volna azonban, ha e két munka bírálatában itt megállapodnánk s ha nem mutatnánk rá arra a nyilvánvaló tényre, hogy mindakettő kemény és nagyszabású úttörést jelent. Különösen I.-re áll ez majdnem száz százalékig, mert ő a maga kutatásterületén még előtanulmányokkal is csak a lehető legminimálisabb mértékben találkozott, annyira parlagon hevert előtte a magyarországi protestantizmus tudományos egyháztörténetírásában és kutatásában éppen a kegyességtörténeti mező. De R.-nak is jókora mértékben kijutott az úttörés nehéz és hálátlan feladatából, mert igaz ugyan, hogy a magyar protestáns igehirdetés történetét őelőtte már mások is kutatták, sőt részben fel is dolgozták, de ezeknek az előmunkálatoknak egyike sem támaszkodott az övéhez hasonló szélességű anyaggyűjtésre és könyvészeti alapvetésre s mindegyik csak vázlat számba ment ahhoz a kétségtelenül nagyarányú kompozícióhoz, képest, amelyben R. készült és készül feldolgozni ezt a kérdést.