Századok – 1933

Történeti irodalom - Rácz Béla: Két évszázad a magyar református igehirdetés történetéből. Ism.: Révész Imre 74

75 történeti irodalom. elméleti alapvetést adni történelmi feldolgozásának, bár ez az alapvetés nála sem mélységben, sem terjedelemben nem említhető egy napon az I.-ével, akit a külföldi szakirodalom ismeretében még csak meg sem közelít : leginkább csak nagy általánosságban mozgó elmélkedésekre szorítkozik, amelyeket több ponton a szakbeli elmélet szempontjából is erősen meg lehet kérdőjelezni. Azután magát a tekintélyes, I.-nél egyenesen hatalmas történeti anyagközlést is mindaketten igyekeznek nagy átfogó szempontok szerint rendezni és átvilágítani, bírálni és értékelni. Azonban az uralkodó jellege mindakét munka derekas részének mégis csak a puszta referálás marad. I. egyszerűen időrendi sorban ismerteti a fölvett két század imádságiróit, óriási mennyiségben adva belőlük szemelvényeket s bizonyos csoportosítást csak annyiban alkalmaz, amennyiben magának a tulajdonképeni imádság-anyagnak ismertetése előtt külön összefoglalásban ismerteti e két század íróinak az imádság mivoltára vonatkozó, többékevésbbé elméleti jellegű teológiai nézeteit. R. a maga prédiká-I torait — akiket művének ebben az első kötetében csak 1848-ig tárgyal, bár a magyar református prédikációirodalom könyvészetét , egészen a fölvetett korszak végéig törekszik összeállítani — csoportosítja ugyan bizonyos teológiai és általános szellemtörténeti irányok szerint, azonban ezeken a csoportokon belül ő is csak az időrendi referálás módszeréhez folyamodik, egyenként és egymásután tárgyalva az illető csoportba tartozó igehirdetőket, akiknek rövid, de sokszor az itt érthető és meg' bocsátható rövidségben is feltűnően hiányos és hibás életrajzát is adja, majdnem kizárólag csak a Szinnyei-féle adatgyűjtés nyomán. A végső benyomás, melyet mindakét munka kelt — a köztük levő nagy értékkülönbség ellenére is -—, egyformán egy tekintélyes és hasznos „catalogue raisonnée", egy szakszerűen rendezett és bő illusztráló anyaggal fölszerelt derék könyvészet benyomása. Ezt a benyomást I.-nél nagyban javítja a kiváló elméleti alapvetés és az abból nyert szempontok önálló és helyes alkalmazása közölt anyaga értékelésénél, az igen megfontolt és mindig egyetemes felfogásra valló kritika, az előkelően széles látókör s az annak megfelelő kitűnő előadás és stílus. R.-nál viszont nagyban alászállítja az általánosságban mozgás, a fiatalosan túlzott öntudattal, de annál kevesebb tárgyi alappal tett éles kritikai megjegyzések élőkre és holtakra, a kezdetleges és erősen felekezetes történetszemlélet s a hellyel-közzel megmutatkozó nem közönséges jellemző és kifejező erő mellett is az előadás darabossága és a stílus nyersesége. Mint bibliográfus is sokkal gyengébb és főképen pontatlanabb és hiányosabb R. I.-nél, bár a R. mentségére meg kell mondanunk, hogy őneki pusztán csak az egyszerű könyvészeti leltározás szempontjából is jóval nagyobb anyagot kellett felölelnie — olyat, mely már keletkezési koránál fogva is jóval könnyebben hozzáférhető ugyan, mint az I.-é (akire a maga anyagának összeszedése és lemásolása külön tetemes áldozatokat rótt), de viszont sokkal szétszórtabb, sokkal kevésbbé volt