Századok – 1933

Történeti irodalom - Rácz Béla: Két évszázad a magyar református igehirdetés történetéből. Ism.: Révész Imre 74

74 történeti irodalom. az, amely a szerény lehetőségeket kimerítve, hosszú évekre bevágja az útját hasonló méretű, de talán megoldásokkal terhes publi­kációnak. Kampis Antal. Incze Gábor : A magyar református imádság a XVI. és XVII. században. Debrecen, 1931. Lexicon-octav, 200 1. Két hason­mással. Bácz Béla : Két évszázad a magyar református ige­hirdetés történetéből (1711—1914). Homilétikai tanulmány. I. k. Gyula, 1931. Lexicon-octav, 152 lap. (Theologiai Tanulmá­nyok, szerk. Csikesz Sándor, 15. és 17. szám.) Nem könnyű feladat erről a két, bizonyos tekintetben egymást kiegészítő műről — jókészültségű fiatal teológus-kutatók doktori értekezéseiről — nem teológus szakfolyóiratban úgy írni, hogy az ember se a modern értelemben vett tudományos munkateljesítmény, kivált a történelmi feldolgozás általánosan kialakult mértékeivel szemben ne kövessen el árulást, se pedig a szerzők iránt ne legyen igazságtalan. Ha bizonyos egyetemesen kötelező tudományos alapkövetel­mények rámájára minden további nélkül, ridegen rá akarjuk vonni ezt a két dolgozatot, akkor azt kell mondanunk, hogy a ma, ezen követelmények alapján elérhető és elérendő átlagos színvonalnak mindakettő erősen alattmarad, bár mindakettő nemcsak a kezdőknél szokatlan terjedelmével, de a bennük foglaltatott ismeretanyaggal is már az első pillantásra tekintélye­sen hat. És mindakettő alattamarad ennek az átlagos színvonal­nak, noha egymásközötti színvonalkülönbségük sem kicsiny : I. csak szorgalomban és lelkesedésben nem fölözi R.-t, minden­más tekintetben -— akár az anyaggyűjtés gazdagságát, akár­a bíráló és értékelő szempontok és eljárás emelkedettségét és sokoldalúságát, akár a történeti probléma elvi hátterébe való lélektani, bölcseleti, teológiai elmélyedést, akár az általános tudományos kultúrát és látókört, akár végül csak a puszta írni­tudást nézzük — messzire meghaladja. De ő sem tud elérkezni ezzel a hatalmas erőfeszítést kívánt művével arra a magaslatra, ahol ma mindenféle tudományos történelmi feldolgozást látni szeretünk, ahol az anyaghalmazból és adattömkelegből felragyog az egységes kép, az emberi élet egy darabjának gazdag, színes, látszólag szeszélyesen hullámzó, valójában benső törvényszerű­ségek ritmusára, a Logos örök zenéjére lüktető képe : a tudomá­nyos műalkotás. Nemcsak I., de R. is nagyon törekszik ugyan többet nyúj­tani a puszta anyaggyűjtésnél. I. igen mélyreható vallástudo­mányi és teológiai fejtegetésekbe bocsátkozik az imádság lényegé­ről, történetéről, bibliánkívüli, bibliai és egyháztörténeti jelenség­formáiról és típusairól. Művének idevágó fejezetei erősen tömörí­tett s itt-ott inkább enciklopédikus hatást keltő, de egészben véve igen sikerült s a magyar irodalomban nem egy szempontból úttörő szakmonográfia számba mennek s megérdemlik a maga helyén a nagyon méltányló külön értékelést. R. is törekszik

Next

/
Thumbnails
Contents