Századok – 1933

Történeti irodalom - Rados Jenő: Magyar kastélyok. Ism.: Kampis Antal 70

73 történeti irodalom. nem szorulnak. Használhatatlanok. Jacoby problémája bonyolultabb, semmint azt R. beállítja. Ö Jacoby-ról mint valami ismert személyről emlékszik meg, akivel kapcsolatban éppen csak Eszterháza szerzősége vitás. A valóság azonban az, hogy e mester csak R. által is idézett két és még egy harmadik szignaturából ismeretes. E legutóbbi szignaturán magát elszászinak mondja. Többet azonban erről a mesterről semmit sem tudunk, tehát sehogy sem tekinthetnők megnyugvással Jacoby alkotásának Eszterházát, mielőtt a személyi kérdések is valahogyan nem tisztázódnak. Pollack dégi működésével kapcsolatban kijelenti, hogy a szignált terveken felül kivizsgálandó, vájjon az építésben mennyi szerepe volt. Vájjon ki lett volna e szinte műszakinak nevezhető vizsgálatra alkalmasabb R.-nál. Azt a különbséget — írja —, mely műemlékeinket a külföldiektől elválasztja, bár eléggé érezzük, konkrét formában ma még nem tudjuk megfogalmazni. Miért nem ? Miért volt akkor a nagy erőfeszítés ? Ki legyen az, aki a szerző-I érezte különbségeket megfogalmazza ? Mert más valaki mást is fog érezni talán. így viszont nem tudjuk meg a könyvből, hogy R. mit is lát magyar kastélynak. Képanyagának vizsgálata is arról győz meg, hogy az sokszor nem a legmegfelelőbb (29., 55., 59., 60., 113 stb.), sokszor egyenesen használhatatlan (62., 63., 65., 67., 118. stb.). Á pártázatos kastélyok indodolatlanul szerepelnek a képsor elején. Néhány kastélyról pedig sokkal jobb reprodukciók vannak, melyeket • kár volt át nem venni. Nem von le ez a megállapítás semmit R. felvételei nagyobb részének értékéből. Ismeretlen kastélyokat nem igen közöl. A képek csoportosításában nem rendszeres. A külső felvételek túltengenek a szinte teljesen hiányzó belsők rovására. Ahol közöl is belsőt, választását a kép nem indokolja. A képek után lexikonszerűen ismerteti a tárgyalt és képekben közölt kastélyokat. Adatai, sajnos, ellenőrizhetetlenek, a jegyzetek teljes elhagyása és az irodalomnak csak töredékesen felsorolt volta miatt. Az alaprajzi felvételek közlése viszont határozott nyereség a jövőre nézve. Amit R. ezen a téren dolgozott és nyújtott, minden elismerést megérdemel. De csak ezen a téren. Jóllehet a szerző eleve elhárította a behatóbb bírálatot művéről, midőn „nem tart számot" semmiféle teljességre, sem lezártságra, mégis mindezt el kellett mondanunk — személye iránt való becsülésünk hangsúlyozása mellett —, mert könyve, sajnos, nem emelkedik arra a színvonalra, amely egy tudományos igényekkel fellépő munkától joggal elvárható volna, s így veszedelmesen hasonlít a bevezetésben említett könyvekhez. Valóban csak megmutatta a feladatot, amelynek a megoldását másra bízza. Itt pedig nyitott ajtókat dönget. Feladatait ismeri a mai nemzedék. Keseregni is kesereg a mult mulasztásain, dolgozni is dolgozik lehetőségeihez mérten és eredményei is vannak, még a szerző által művelt területen is. Sajnos, éppen R. könyve lesz