Századok – 1933

Történeti irodalom - Rados Jenő: Magyar kastélyok. Ism.: Kampis Antal 70

74 történeti irodalom. A harmadik fejezet történeti aláfestés. Közhelyek csoporto­sítása a barokk átértékelésének jegyében. Azonban itt sem mondanánk, hogy „soha sem gyarapodott jobban országunk anyagi erőben, műveltségben, mint III. Károly és Mária Terézia alatt". Itt közli a tárgyalt kastélyok építési dátumait, valamint az építkezések grafikonját is felvázolja, különböző külső okokból vezetve le a majd fellendülő, majd alábbhagyó építkezési kedvet. Amit a kastélyok topográfiai elrendeződéséről mond, azt semmi esetre sem írhatjuk alá. Téves az az állítás, hogy kastélyaink legtöbbje Pozsony és Pest körött épült volna. Itt egy súlyos kifogás merülhet fel. Tudniillik ez a beállítás arra enged követ­keztetni, hogy szerző első és legfontosabb forrása a Borovszky­féle monográfia-sorozat volt. Ugyanis mindama megyék, melyek a mondott sorozatban nem szerepelnek, igen mostohán vannak a könyvben képviselve. Nevezetesen három jólismert erdélyi kastélyon kívül többet nem ismertet még puszta megemlítéssel sem. Hiányosak az Alföldre vonatkozó adatai, például nem találjuk a Pest melletti Rákoskeresztúr kastélyát és kertjét, pedig az Alföld, Erdély és a keleti felvidék sok kincset rejteget e téren is, amelynek csak névszerint való ismerete is bizonyára megváltoztatja majd szerző félfogását a topográfiáról. Nem róhatja fel tehát R. Marczali kastély-építkezésekről közölt adatainak „éppen nem kimerítő" voltát. Marczali kitűzött feladata ugyanis nem az volt. A könyv negyedik fejezete végre a hazai kastély­típusokat vizsgálja, és itt tárgyaljuk végső konklúzióit is, ame­lyek szerint nagyjából — a kivételek vizsgálatának még csak gondolatát is kerülve — négy típusát csoportosítja kastélyaink­nak. A saroktornyos várkastélyt, amely korai alaprajzú és fel­építésű objektumok átöltöztetése néhol alaprajzi változtatások­kal is, — a nyitott, szárnyaival cour d'honneur-t körülölelő igazi barokk-rokoko, — a nagyarányú klasszicista kastélyt és a kisebb nemesi kúriát, amely szerényebb méretekben utóbbihoz, igazodik. A Grassalkovich-stílusról írt sorokra itt is vonatkoznak a fönnebb mondottak. Mayerhoffer szerepét illetőleg pedig mind­inkább konkretizálódnak az eddigi feltevések. Tudtunkkal például a hatvani kastély kapujához nevével szignált hiteles tervek maradtak fenn. Merész rövidséggel intézi el a copf-stílű kastélyok kérdését, kijelentve, hogy nem mutatnak semmi helyi-sajátságot és így nem foglalkozik velük. A könyv legjobb része a klasszicista kastélyok igazi építészi szellemben való jellemzése és tipizálása, amely e fejezetet lezárja. Mondanivalója itt világos, plasztikus, megjelenítő. Bár mindenütt ezeket a szempontokat fejtette volna ki. Egy fejezetet szentel a kerteknek, vázolva a barokk és az angol kert közötti különbségeket és említi a fontos hazai példákat. Végül a mester-kérdést érinti. Igaz az, hogy az előmunkálat nagyon szórványos, de a jövő nem olyan kevéssel biztató, mint R. azt véli, csak neki kell fogni. Épp az utóbbi idők eredményei mutatják ezt. Borovszky adatai sem bizonyításra, sem cáfolatra

Next

/
Thumbnails
Contents