Századok – 1933

Történeti irodalom - Péter András: A magyar művészet története. Ism.: Fleischer Gyula 65

történeti irodalom. 67 fehérváriból csupán egy-két töredék maradt, melyekből azok eredeti alakja ma már semmikép sem rekonstruálható. Legteljesebb alakban ránkmaradt építészeti emlékünk a gyakori átépítés és restaurálás révén napjainkig szerencsésen átmentett pécsi székesegyház eredetileg a XI. század első feléből. Hogy a szerző az ezidőben keletkezett templomaink mintaképeit és mestereit részben alaprajzi elrendezésük, részben az itt-ott meg* maradt épületplasztikai töredékek alapján Lombardiából származtatja, bizonyára megfelel a történeti igazságnak. Azonban ez a lombard hatás, amint ezt Ausztriára vonatkozólag a legújabb kutatások már megállapították, Magyarországon sem lehetett oly hosszantartó mint P. véli, ki a XIII. század első felében épült lébényi, jaáki és zsámbéki templomok bazilikális rendszerében, kereszthajó nélküli, háromapszisos záródásában változatlanul a lombard befolyás érvényesülését látja. E felfogással szembenáll Hamann véleménye (művének első kötetét P. felemlíti ugyan az Irodalomban, de annak eredményeit nem vette kellőképen tekintetbe), aki a Délnémetországban, Ausztriában, Morvaországban és Magyarország dunántuli részében e korban épült templomokat egy erőteljes „normann invázió" nyomása elől Délnémetországból mindinkább kelet felé húzódó Bauhütte alkotásainak tartja.1 E románkori építőműhely vándorlását Hamann szerint a nyugatról kelet felé előrenyomuló korai gótikus építészet idézte elő, mely gótika első gyümölcseit Ausztria földjén a lilienfeldi és heiligenkreuzi kolostortemplomokban érlelte. Hamann szerint e románkori építőműhely aztán működésének legkeletibb pontján, Magyarországon feloszlott, míg Wenzel véleménye szerint a műhely továbbra is együttmaradt és Ausztriába visszatérve, megépíti utolsó kimutatható alkotását, a tulni temető-kápolnát.2 Egy ily nyugatról keletfelé vándorló és székhelyét egy-egy jelentősebb építkezés szerint változtató Bauhütte feltételezésével szemben, újabban Donin egy központi fekvésű állandó jellegű Bauhütte mellett szállt síkra, amely Alsó-Ausztriában megtelepedve, nagyszámú kiváló építésze, mesterembere és kőfaragója révén egy nagyobb körzet számos templomépítkezését egyidejűleg ellátta.3 Es semmisem kéznél fekvőbb, minthogy ily centrális fekvésű Bauhütte székhelyét éppen Bécsben lássuk, mely városban és környékén a XII. és XIII. században az építkezés a legnagyobb arányokban folyt. Bécs már ezidőben állandó Bauhüttével rendelkezett, mely okmányokkal igazolhatólag 1 R. Hamann : Deutsche und Französische Kunst im Mittelalter. I. Südfranzösische Protorenaissance und ihre Ausbreitung in Deutschland. II. Die Baugeschichte der Klosterkirche zu Lehnin und die normannische Invasion. Marburg a. d. L., 1922. és 1923. II. 151. 1. 2 A. Wenze! : Die Baugeschichte der Klosterkirche zu Trebitsch. Marburger Jahrbuch f. Kuntgesch. V. köt. Marburg a. d. L. 1929. 418.1. 3 R. K. Donin : Der mittelalterliche Bau des Domes zu St. Pölten. Wien, 1932. 60. 1. 6*