Századok – 1933

Pótfüzet - BAKÁCS ISTVÁN: A sómonopólium története Magyarországon III. Károly korában 611

[161] A SÓ MONOPÓLIUM MAGYARORSZÁGON. 615 éreztette káros hatását Franciaországban, ahol a jobbágyok siralmas viszonyok között voltak. Taine megrázó képet fest az „ancien régime" sópolitikájának következményeiről ; a szegény nép tápláléka mit sem különbözött az állatokétól : mindkettő ízetlen és silány volt.1

A sóregáléval tehát óvatosan kellett eljárni s ügyelni kellett arra is, hogy az árak az országban arányosan legyenek megállapítva. A sóárak a különböző lerakóhelyeken a fuvarköltségek miatt \oltak eltérőek. Az egyes sólerakóhelyek között meghat áiozott fuvardíjak voltak érvényben s így minél távolabb voll valamely lerakóhely a sóbányáktól, annál többe kerü't а/ oda való szállítás.2 A kincstár mindenütt megtalálta a maç;> számításait s viszont elkerülni törekedett azt, bogy <'idenies legyen egy távolabbi, olcsóbb lerakóhelyre шепп a sóért. Legjobban megértjük ezt a politikát a követke/.ő eset vázolásával. Az 1715. évi országgyűlés kívánságára Szigeden a só mázsájának árát félforinttal csökkentei tők, de a többi lerakóhelyeken a só ára változatlan maradt. Ez — a Finanzconferenz megállapítása szerint — egyáltalán nem volt a szegény nép hasznára, hanem csak a földesuraknak és kereskedőknek. Távolabb lakó földesurak most jobbágyaikai robotmunkában küldték el sóért Szegedre s az ott vásár« 1( sót búsás haszonnal, 4—5% forintért adták el.3 Amikorl7.2-ben ismét csak Szegeden csökkentették az árakat, akk< r Pest, Szolnok, Győr, Komárom és Pozsony forgalma a hat lerakóhely együttes forgalmához képest 72.4%-ról 22 5%-ra csökkent, ami azt jelentette, hogy az utóbbi öt lerakó! elyen vásárlóknak érdemesebb volt a távoli Szege lie menni sóért, mint drágábban s közelebb vásárolni.4 Az ország teh; t nem volt meghatározott sókerületekre osztva, mint Fianciaország ; a sóárak helyes megállapítása osztotta bevásárlóvidékekre az országot, hogy az alattvalódnak a só megvásárlása ne legyen még nagyobb teher.5 A szociális szempont érvényesülését látj ik akkor , amikor nemcsak azok a kincstári jobbágyok és az a lakosa;'g jutott 1 Taine : i. m. I. k. 559. skk. és Lavisse : i. m. Tom. VII. Part. I. 197. 1. sk. 2 Ez az egyes lerakóhelyekig vezető útvonal részletek fuvardíjainak összege. L. előbbi oldal 1. j. 3 HKA. Finanzconferenz Prothocoll 1717. aug. 18-i ülés, 14. pont. 4 HKA. Bibi. 481. sz. ZP. 25. diarium. 1722-ben a hat lerakóhelyen eladott 292.324 sókőből 80.818 esett Szegedre, 1725-ben 232.754-ből 180.520. 6 A francia sókerületekre : Lavisse : i. m. Tom. VII. Part. I. 194—195. 1.