Századok – 1933
Pótfüzet - BAKÁCS ISTVÁN: A sómonopólium története Magyarországon III. Károly korában 611
162 BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS. fi 64] a szállítás és tárolás tekintetében keresethez, akik a sóbányák közelében éltek, hanem a sófuvarozás az ország minden részében szépszámú embernek adott megélhetést.1 Ha ez nem is volt tudatos irányelv Bécsben, mindenesetre tudták azt, hogy a sófuvarozási lehetőség elvonása a jobbágyok adófizetőképességének rovására megy, miképen Sziléziában történt a lengyel sófuvarozás beszüntetésével.2 A sólerakóhelyek egymás közt bonyolították le a forgalmat ; így az erdélyi szállítók csak Lippáig haladtak, a márainarosiak Tokajig, ahol ottani szállítóknak adták át a szállítmányt. A fuvardíj tehát a lakosság életében igen fontos kérdés volt. Máramaros megye lakosairól az összeírások és urbáriumok feljegyzik, hogy nagymértékben a tutajozásból tartották fenn magukat. Szigettől Üjlakig régente egy-egy mázsa só szállításáért 10 % krajcárt fizettek s ezt az összeget 1713-ban 14 krajcárra emelték. Neffzer azonban 1716-ban a régi fuvardíjat állította vissza. A megye ekkor lakosai védelmére kelt s avval fenyegetőzött, hogyha nem állítják vissza a magasabb szállítási díjat, a máramarosi kincstári uradalmakra eső adórészesedési arányszámot fel fogja emelni. Bécsben belátták, hogy a fuvardíj felemelése hasznosabb lesz s ezért ha nem is 14, de 12 krajcárra emelték.3 Általában megállapíthatjuk, hogy a fuvardíjak tekintetében az idők folyamán mérséklés következett be. Nem szabad azt hinnünk, hogy ezek a fuvardíjak állandóak voltak : ingadoztak, amit a máramarosi eset is bizonyít.4 A sóaknákkal kapcsolatos kincstári uradalmak jobbágyai robotmunkában állítják elő a tutajokat és hordókat, egyúttal 1 HKA. 15.389. cs. 1714. máj. 4. Újlaktól a tutajokat Ugocsa, Bereg és Szatmár megyék lakosai vették át. U. ott 1744. jan. 31-én kelt irat szerint a marosi hajósok száma 180 s így magánszállítókra szükség van. 2 HKA. Hof. 14.063. cs. 1720. márc. 20. A sziléziai Commercium Collegium jegyzőkönyve 1718. jan. 4-ről. Felső-Sziléziában a határ lezárása — a lengyel sóbehozatal megszüntetése -— következtében a városok és községek egyre szegényednek s ahol azelőtt 20—30 tehetős ember volt, most 2—3 jobbmódút találni. Az adóhátralékok behajthatatlanok. A sziléziai sóregále-szervezet megszüntetését ajánlják, az adminisztráció feloszlatásával s a sóvámból jelentős összegek jutnak a kincstárba. Érdekes, hogy a jelenlevő kamarai megbízottak az ülés határozatához nem járulván hozzá, a jegyzőkönyvet sem írták alá 3 HKA. Hung. 14.840. cs. 1718. szept. 5. — Bibi. 480. sz. ZP. 26. diarium. — Hung. 14.846. cs. 1719. ápr. 4. 4 HKA. 15.389. cs. 6. irat : Késmárk—Sóvár fuvarköltség azelőtt 27, Szeged—Pest 15, Szolnok—Pest 8, Somló—Szolnok 27, Szeged—Eszék 14y2 , Eszék—Pécs 14 krajcár volt mázsánkint.
