Századok – 1933

Pótfüzet - BAKÁCS ISTVÁN: A sómonopólium története Magyarországon III. Károly korában 611

[135] A SÓ MONOPÓLIUM MAGYARORSZÁGON. 615 lásra alapította az állam jövedelmét, csupán csak arra ügyelt, hogy a só önköltségi ára az eladási árhoz képest minél alacsonyabb legyen. Magyarország a sóbányászat tekintetében kétségkívül igen szerencsés helyzetben volt. Ausztria nagy sóbányáiban : Gmundenben, Hallstattban és Ausseeben a főzött sót állították elő s evvel látták el a birodalom nagy részét.1 Magyarországon csak a Sáros-megyében levő Sóvárott főztek sót ; Erdélyben Dés, Szék, Kolos, Torda és a máramarosi Rónaszék aknáiban kősót fejtettek. A kősó könnyebben volt szállítható s a máramarosi és erdélyi bányák már ezért is kedvezőbb helyzetben voltak, mivel természetes közlekedési útvonallal : a Tisza és Maros folyókkal rendelkeztek, már pedig a bányaüzemek jövedelmezősége nagyon függött attól, vájjon milyen közlekedési útvonallal rendelkeztek.2 Magyarország saját bányáiból fedezhette sószükségletét s ennek ellenére azt látjuk, hogy az idegen só az országban nagyon el volt terjedve. Uralkodóink a lengyel sóbehozatal ellen mindig erélyesen léptek fel.3 Rákóczi azonban nem gátolta meg az idegen, a lengyel és a török só behozatalát. Igy mintegy jogszokás fejlődött ki ;4

a lengyel só volt a magyar sónak legnagyobb versenytársa, amely az ország északi részében — Ung megyétől Túróc megyéig — talált igen jó piacra. Lengyelország szomszédsága s a Felvidék hegyes vidéke, amely a belföldi szállítások elé természetes akadályokat gördített, lehetővé tette a lengyel só becsempészését. Az osztrák birodalomnak még 1721-ben is évi 200.000—300.000 forint kárt okozott a lengyel só.5 Már 1711-ben külön tilalmat adnak ki a lengyel só behozatalára.6

Nagy baj volt azonban az, hogy még törvényeink is lehetővé tették a lengyel sónak bizonyos mértékig való behozatalát. Az 1715. évi országgyűlés is biztosítja Árva, Liptó és Turóc megyéknek azt a kiváltságát, hogy saját szükségleteiket lengyelországi sóval fedezhessék, aminek következmé-1 Srbik, H. : Studien zur Geschichte des österreichischen Salzwesens. Innsbruck, 1917. passim. 2 Kulischer, J. : Allgemeine Wirtschaftsgeschichte. München— Berlin, 1928—9. II. k. 373. 1. 3 CJ. Zsigmond II. decr. 20. és III. decr. 8. pont az idegen só behozatalát tiltja. 4 H KA. Anh. 24. Bd. 1704. okt. 20-án kelt irat. 5 HKA. Finanzconferenz Prothocoll 1721. 19. ülés okt. 9. 1. pont. 6 OL. Ben. Res. 1711. jan. 20.